Jézus tudja, milyen nagy bajban van a leprás. A lepra súlyos, gyógyíthatatlan betegség. Aki megkapja, szerető ápolás helyett örökre ki van taszítva a társadalomból. Teljesen kiszolgáltatott és magányos. Minden esélye megvan arra, hogy elveszítse mindazt, ami őt emberré teszi. De ez a leprás, aki itt odajön hozzá, még ember. Reménytelen helyzete ellenére is reménykedik, szabadulást keres pokollá vált létéből. Megszólítja őt, és azt mondja neki: — Te képes vagy rá, hogy megtisztíts engem. Ha akarsz, meg tudsz tisztítani engem, vissza tudod adni az életet nekem, aki már élő halott vagyok. Az én akaratom semmit nem ér, de ha te akarod, akkor megtisztulhatok.
Grafika: Simon András
Két személy áll itt egymással szemben: az egyik, akit bábként sodornak az események, aki tehetetlen, nem tud szabadulni nyomorúságából, és Jézus, akinek az akarata szabad, ura önmagának és a helyzetének, hatalma van a dolgok fölött. Nem emberi erőfeszítés és hatalom eredménye ez, hiszen Jézusban isteni erő működik. A teljes szabadság találkozik itt a teljes megkötözöttséggel. Két gúzsba kötött ember nem tudja megszabadítani egymást: csak ha a gúzsba kötött egy szabad személlyel találkozik, az tudja megszabadítani őt. A gúzsba kötött felismeri a lehetőséget: ha akarod, te képes vagy rá, hogy megtisztíts engem.
Jézus megsajnálja őt is, mint Lukácsnál a naimi ifjú anyját (Lk 7,13), vagy a kenyérszaporítás előtt az embereket, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok (Mk 6,34). Megérinti a leprást, akit eddig mindenki messze elkerült. Ezzel az érintéssel magához emeli őt, bevonja a gúzsba kötött embert a szabadságnak abba a körébe, ahol ő van: „Akarom, tisztulj meg!” És ebben a pillanatban, amikor a bizalom találkozik az Isten erejével, megszületik az egészség és a szabadság.
Jézusnak gondja van arra is, hogy az ember újra beilleszkedhessék a társadalomba, családi, emberi közösségébe. Erre szolgál az a kérése, hogy a gyógyult jelentkezzék a papnál, aki megállapítja és kinyilvánítja a gyógyulás tényét.
Ezt a kérést követi a hallgatási parancs. Vajon miért hangzik el ez Jézus ajkáról újra és újra? Nem azért jött Jézus az emberek közé, hogy Isten szabadító szeretete kinyilvánuljon? És milyen irreális a kérés: hogyan hallgathatna az, aki kiszabadult a halálos betegség fogságából, s visszatérhet az emberek közé, újra ember lehet? Az, ami az egészséges ember számára természetes, az neki most csodálatos ajándék. Hát lehet ezt az örömöt nem megosztani másokkal? Akkor miért ez a hallgatási parancs? Azért, mert Isten Fia nem csodadoktor akar lenni a földön, hanem azért jött, hogy hitet támasszon, és az embert, az ember lelkét gyógyítsa, tegye szabaddá. A János-evangélium világossá teszi: a csodaváró hit, a jeleket váró hit nem igazi hit, nem elégséges válasz Isten közeledésére és ajánlataira (Jn 23,1-4,54): Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek (Jn 20,29).
A leprás nem nyugodott bele helyzetébe. A társadalom, a család, a környezet önmaga védelmében kitaszította, megtiltotta neki, hogy az egészségesek közösségéhez akárcsak közeledjék is. Ezt a tilalmat máskor bizonyára betartotta, de Jézus esetében nem. Amilyen természetességgel és bizalommal lépi át a leprás eddigi korlátait, mert remél és bízik Jézusban, ugyanolyan természetességgel feledkezik meg Jézus hallgatási parancsáról is. Mindenkinek beszél a Jézustól kapott jótéteményről, híreszteli a csodát, amely vele történt — nem kis gondot okozva ezzel Jézusnak, akinek ettől kezdve puszta helyeken kell rejtőznie (Mk 1,45), ha nem akar szüntelen testi betegségekkel foglalkozni.
Az evangélista elbeszéléséből érezhető, hogy nem marasztalja el a leprást, sőt, azt mondja nekünk: Nézzétek, milyen hatással van Jézus az emberekre! Egy érintése teljes gyógyulást hoz a testnek, képes az embert gyógyíthatatlan betegségétől megszabadítani. Nézzétek, hogyan örül, milyen boldog ez az ember, aki Jézus által részesült Isten gyógyító, megváltó erejében! Miért ne bíznánk benne mi is? Nem lenne érdemes nekünk is minden bajunkkal hozzá fordulni?
Vegyük azonban észre, hogy Jézus nem a testi egészség érdekében jött a földre. Jézus megszánta ezt az embert, segített rajta, de elrejtőzik a testi gyógyulást keresők elől. Ha a testi gyógyulásokat látjuk, vegyük észre, hogy Jézus milyen gyógyulást, szabadítást adhat és akar adni nekünk. Mi ezért a gyógyulásért, ezért a szabadításért menjünk Jézushoz a leprás bizalmával, s ha elnyertük azt, tegyünk Jézusról tanúságot a leprás boldogságával.
Tarjányi Béla