Katolikus hitünk eszmerendszere az örök értékek középpontba állítása mellett nélkülözhetetlen segítséget nyújt földi életünk kihívásai közepette a helyes út megtalálásához. Ezek a biztos kapaszkodók nap mint nap segítik az egyes embert, ugyanakkor az emberiség egészének feladataként megjelenő problémák megoldásakor is elengedhetetlen a bibliai intelmek szemmel tartása. Különösen fontossá válik mindez az elkövetkező húsz-negyven évben, amikor az emberiség történetének egyik legnagyobb - végső soron a Föld valamennyi lakóját érintő - gondja vár halaszthatatlanul megoldásra. Nevezetesen emberi számítás szerint a népesség növekedése folytán elkerülhetetlenül szükségessé válik a világ élelmiszer-termelésének megduplázása. Az éhínség, az aszály, az árvizek okozta emberi szenvedés elborzasztó részleteit a televízió jóvoltából saját szemünkkel láthatjuk. Még ha részvéttel is vagyunk, keveset teszünk a bajok enyhítésére. A Föld túltáplált lakóiként azzal nyugtatjuk meg-megszólaló lelkiismeretünket, hogy mindez tőlünk független igazságtalansága a világnak. Nem vesszük a fáradtságot, hogy végiggondoljuk, mire számíthatunk néhány évtized múlva, amikor nyolc-kilenc milliárd lakója lesz a Földnek, csökken a művelhető szántóterület, elszennyeződik a talaj, a víz, a levegő. A sivatagok teret hódítanak, a Nap káros sugarai akadálytalanul érik el a növényeket. Állandóan szükség van a növényi kórokozókkal szembeni küzdelemre, hiszen a termés 40 %-a kárba vész. A tornyosuló nehézségek súlyosságát nem észre venni bűn, mert ellentétes a teremtői megbízással, a felebarát iránti kötelesség parancsával. A katolikus hívő számára elfogadhatatlanok azok a javaslatok, amelyek mesterséges, olykor drasztikus eszközökkel gátat kívánnak szabni a népesség növekedésének. Megdöbbentőek azok a szélsőséges nézetek, hogy nem szabad több élelmiszert termelni, mert azzal elősegítjük a gyerekek számának növekedését. Van-e és miben a megoldás? Bízva az isteni gondviselés segítségében, az emberi találékonyság, az eredményes kutatómunka adhat reményt a bajok mérséklésére.

Gondoljunk csak arra, hogy évszázadok óta folyik a táplálékként hasznosított növények és állatok nemesítése. Keresztezéssel és szelekcióval sikerült az örökítő anyag, a DNS javító megváltoztatása, és a fajták többet teremnek. Éppen napjainkban kerülnek kidolgozásra újabb, hatékonyabb módszerek, amikor izolált gének beépítésével alakítanak ki vírus-, baktérium-, vagy gombafertőzéseknek ellenálló növényeket. Ezek a kutatások ma mg kezdeti szakaszban vannak, de reményt adnak arra, hogy növelhető a szántóföldek össztermése, csökkenthető a környezet szennyezése, és megvédhető a betakarított termény a kártevőktől. A géntechnológiával nemesített fajták különösen fontos szerepet töltenek be a fejlődő világ országaiban. Lehetővé válik a helyi tájfajták javítása, és így mérsékelhető lesz India, Kína és Afrika népeinek élelmiszer-ellátási hiánya. A segélyszállítmányok csak átmenetileg enyhítik a bajokat, a cél a táplálék helyben történő előállítása. A kutató felelőssége, hogy mindent megtegyen az új technológia tökéletesítéséért, a hibás, nem kívánt termékek kiszűréséért. Mindez igen intenzív kutatómunkával biztosítható. Mint minden technológiai fejlesztés, a génsebészeti módszerek kidolgozása és alkalmazása is költséges. Ezért globalizálódó világunkban néhány világcég birtokolja a szabadalmak zömét. Kérdés, hogy miként hasznosíthatják a szegény, fejlődő országok lakói az új technológiák nyújtotta előnyöket. Itt megint előtérbe kerül az egész emberiség felelőssége. A tudományos eredmények közlésével, a módszerek átadásával idővel az új ismeretek közkinccsé válnak. Ebben szintén megnyilvánul a kutatói szerepvállalás fontossága. Van esély a megoldásra, hiszen Kínában már több millió hektáron termesztenek géntechnológiával nemesített fajtákat. Saját erőfeszítésüknek is köszönhetően már élnek a kínálkozó lehetőségekkel.

A molekuláris biológiai kutatások aktív részeseiként megdöbbentő és némi félelemmel párosuló tapasztalat, amikor látjuk az új adatok hatalmas halmazát, információk tömegét, eddig nem ismert összefüggések sokaságát. A növények életjelenségeit megalapozó molekulák megismerése, még csak a kezdet a funkciók megértésében. Egy eddig ismeretlen világ tárul fel a kutatói szem és értelem előtt, ami vélhetően nem véletlen. Hiszen így újabb és újabb eszközök válnak hozzáférhetővé, hogy az emberiség meg tudjon felelni a nem is olyan távoli jövő kihívásának: táplálékot biztosítani a benépesített Föld lakói számára. Talán éppen ezeken az utakon valósul meg a teremtői segítség, amellyel az emberiség sorsát irányítja.

(A szerző akadémikus, a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója)