Für Lajos egyetemi tanár, a Ráday Könyvtár igazgatója, az Antall-kormány honvédelmi minisztere. Vajon mit jelent számára a Szentírás?
- Református vallású, paraszti családból származom. Számunkra a Biblia valóban a "Könyvek Könyve". Szüleim, nagyszüleim és elődeim életében központi helyet foglalt el; nem csak a lakásuk fő helyén tartották, feljegyzéseiket is ebbe írták (gyakori volt, hogy gyermekeik nevét, születési évszámát is bejegyezték). Egy Szentírás akár két-három nemzedéket is kiszolgált.
A parasztembernek tavasszal, nyáron, ősszel nem volt ideje az olvasásra, telente azonban gyakrabban ráért. Aki tudott olvasni, felolvasott a többieknek.
A Biblia számomra elsősorban a hit legfőbb forrása. Ugyanakkor lenyűgöz a régi, Károli-fordítás archaikus nyelvezete. Nem csak hitvilágomnak van rá nagy szüksége, úgy érzem, régies nyelvezete egy elmúlt világot idéz föl. A Biblia hitet, stílust és történelmi levegőt áraszt. Az Újszövetségből meríti az ember a hitét, az Ószövetség ugyanakkor bámulatos történelmi atmoszférát teremt.
Középiskolába a csurgói Református Gimnáziumba jártam. Diákként - több társammal együtt - a Biblia alapos megismerésére is törekedtem. Petőfi összes versei és a Szentírás voltak első könyveim. Bibliámat sokat forgattam, néha kiemeltem a számomra sokat jelentő passzusokat. Mind a mai napig ezt a példányt is használom, noha a fedele már levált.
Gimnáziumunk szellemétől a merev, felekezeti elkülönülés távol állt. Osztálytársaim fele katolikus vallású volt, sokan voltunk reformátusok és néhány zsidó vallású társunk is akadt. Iskolánk toleráns hangulata, az ökumenizmus atmoszférája nagy hatással volt ránk, diákokra. A felekezeti elkülönülést, a megosztottságot mind a mai napig nem tartom jónak.
Isteni ajándéka volt a sorsomnak, hogy II. János Pál első magyarországi látogatása alkalmával a kormány nevében ott lehettem Debrecenben, közvetlenül a Szentatya közelében, amikor fejet hajtott a Nagytemplom mögött álló magyar gályarabok emlékoszlopa előtt. Számomra a megható pillanat azt is jelentette: II. János Pál éppen nálunk és éppen Debrecenben szinte deklarálta, hogy mennyire fontos és szükséges az ökumenizmus. A főhajtás messze több volt a szokásos gesztusnál. Az ökumenizmusról egy szóval az a véleményem: bárcsak mielőbb megvalósulna!
Dr. Roska Zsófia