Állatot az azonos fajtabélitől, vagy embert az embertől épp a megdöbbentő hasonlóság különbözteti meg... A természet törvényei szerint sorsukra bocsátott lények - legyenek bár csaknem egyformák, ikrek - teljesen mások: egyszeriek, egyetlenek! Tehát pótolhatatlanok, mással nem helyettesíthetőek. Akkor mi hát az emberi méltóság? Egy ember élete mindenképp ér annyit, mint egy másiké, noha az egyik Nobel-díjas tudós, vagy pápa, a másik pedig analfabéta, vagy nyomorult koldus. De nem: ez így is kevés még Isten szemében! Azt hiszem, bármely ember élete felért valamennyi rajta kívül létező emberével. Valamennyiünk halála nem nagyobb sorstragédia, mint bármelyikünké, az egyetlen emberé. Istentől a teremtésben - mi, gyermekei - ezt a felbecsülhetetlenül nagy méltóságot kaptuk. Az öröklétben való személyes jelenlétünk szent szerepét.
Czigány György