Az emberi kultúra egyik legfontosabb hordozója az írás. A bibliai korban már a műveltség és az uralkodás természetes eszköze volt a "papírra" rögzített gondolat.
Mindez az írás fejlődése mellett a papírusznádnak is köszönhető, ami ebben az időben a Nílus-delta és Észak-Palesztina igen elterjedt növénye volt. Bár ezen a néven vált ismertté, rendszertanilag a palkák családjába tartozó vízi (mocsári) cserje, amely eredeti élőhelyein ma már csak mutatóban fordul elő.
A növény vízben lévő vastag gyöktörzseiből erednek a 2-5 m magasra megnövő, 5-10 cm-es tőátmérőjű sötétzöld szárak. A náddal ellentétben szára háromszög alakú, nem bütykös és nem üreges. Mivel hajtásainak középső szártagjai erősen megnyúltak, levelei és többszörösen összetett vörösbarna füzérvirágzata a szár csúcsán rozettaszerűen rendeződnek.
Csónakok, vitorlák, kosarak, kötelek, lábbelik és fonott bútorok készültek a papíruszból, de a belőle készült legjelentősebb termék mégis a "papír" volt. Az ókori Egyiptomban kb. Kr. e. 2500 óta készítették a papiruszt az egységes adórendszert szolgáló feljegyzésekhez.
Ennek előállításához először a szárak külső kemény héját lehántották, hogy a fehér szivacsos beléhez hozzáférjenek. (A görögök ezt a belső részt "büblosz"-nak nevezték, innen ered a "Biblia" - "könyvek" szavunk). Ezt hosszába kb. 30 cm-es darabokra vágták, majd mindegyiket vékony csíkokra darabolták. Ezeket a csíkokat kemény, nedves falapokon szorosan egymás mellé illesztették két, egymásra merőleges rétegben. Ritkábban ragasztós vízzel megkenve, általában csak nyersen, ruhával letakarva erősen egymásba préselték a rétegeket. A modern papírnál egyetlenebb, fehéres színű, viszonylag erős és hajlékony, de idővel megsárguló és töredező anyag jött létre. Az így keletkezett lapok széleit összeragasztották és több (tíz) méter tekercset készítettek belőle. Általában csak az egyik oldalára írtak (Jel 5,1) nádtollal, melyet koromból nyert fekete tintába mártottak.
Az Ószövetség nagy részét ilyen papirusztekercsekre írták és másolták, így Jézus valószínűleg ilyen tekercsből olvasott fel a názáreti zsinagógában (Lk 4,17). Ő maga nem írt papírra, de Evangéliumát pár évtized múltán ilyen papír rögzítette. Ezzel együtt egyházunk teljes mondani- és írnivalóját soha nem akarta csak papíron és tintával átadni (2Jn 12), hanem "az élő Isten Lelkével... az élő szív lapjaira" (2Kor 3,3) írva hirdette és élte a rábízott örömhírt.
Ugrits Tamás