Különleges ajándék, ha valakit templomból, közösségéből szólít haza az Isten. Ezt az ajándékot kapta most karácsonykor Farkas József református lelkész, aki a lelkészi szobájából szellemi aktivitásának teljében, csöndben, szenvedés nélkül 85 évesen "tért haza". Több száz tisztelője szinte be se fért a Gyulai Pál utcai református templom termeibe január 20-án, búcsúztató istentiszteletén. Ki volt Farkas József? Lelkipásztor, aki reformátusként volt egyetemes, az ökumené és a radikális megújulás elkötelezettje. Lelkisége, aktivitása szerint leginkább Gyökössy Endréhez hasonlítható. A Soli Deo Gloria híres szárszói konferenciatelepén titkár volt, Budapest VII. kerületében több helyen szolgált, püspökhelyettes is volt Bereczky Albert mellett. Népszerűségét kitűnő könyvei és rendkívüli emberi figyelmessége alapozta meg. Teológiai beszédei világosak és érthetőek voltak. Tudta, a nyelven múlik a közvetítés minősége. Képes volt távlatosan gondolkodni, nem tisztelte az egyházi merevséget, hirdette, hogy nem a Biblia betűje áll Krisztus fölött, hanem Jézus áll mindennek a középpontjában. Műhelyét derűs szójátékkal nevezte egyidejű oratóriumnak és laboratóriumnak. (Hozzátehetjük: menedékhely is volt.) Számos megújulási igehirdető műve jelent meg, köztük az Alternatív teológia. Ám legjellemzőbb, legkülönlegesebb a Pneumatikus ember címet viselő füzet. Ebben azt az ősi keresztény emberképet mutatja fel, amely a (test-lélek-szellem -- szóma, pszüché, pneuma) hármasságban az utóbbiból nyeri az erőt.
"Boldogok a pneuma koldusai. " Boldogok, akik nem nyugszanak bele abba, hogy test és lélek redukált kettősségében élünk. Teljes életet akarnak élni. És ehhez az út: Vegyünk Szentlelket!"
Farkas Józsefet kutató, tanító embernek ismertük. Katolikus táborokban és ökumenikus műhelyben egyaránt sikere volt relatív erejű előadásainak. Hálát adunk Teremtőjének az általa közvetített szellemiségért - a Szeretet Lelkéért. Pneumatikus ember volt, s most már mindörökre az marad.
Deme Tamás