című cikkhez (ÚE. 1999. november 28.) szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Köszönet illeti a lapot azért, mert Szekeres Mária hitoktatónő titokzatos eltűnésére - nyomtatásban talán elsőként - felhívta a figyelmet. A tárgyalás módja viszont több okból sem volt szerencsés.
Szekeres Mária széles körű, nagy műveltséggel rendelkező ember, aki munkáját hősies hivatástudattal végezte, dacolva súlyos betegségekkel és az Állami Egyházügyi Hivatal közvetlen és közvetett zaklatásaival egyaránt.
Bármik is voltak 1977 februári - helyesen január 21-i - eltűnésének konkrét körülményei, bizonyos, hogy a szó legigazibb értelmében hivatásának mártírja volt. S mint ilyen, mindenképpen megérdemelné esetének hivatalos újbóli vizsgálatát.
Börzsey János akkori füredi plébánost valóban hívta a rendőrség a Balatonból több hónap múlva kifogott holttest azonosítására. Börzsey János a holttest megtekintése után többek előtt megerősítette, hogy nem ismerte fel a hitoktatónőt: az arcvonások kivehetetlenek voltak, a ruházat valamennyire is felismerhető maradványai pedig eltértek Szekeres Mária szokásos viseletétől.
Tudomásom szerint (bár ezt igazolni nem tudom) az ügy hivatalosan a személyazonosság kétséget kizáró megállapítása nélkül zárult le, és így került sor a holttest eltemetésére a siófoki temetőben.
Hiszem, hogy Szekeres Mária és Börzsey János már régóta abban a világban él, ahol mindenkit valódi értéke szerint mérnek, és nem szorulnak sem védelemre, sem magyarázkodásra. Mégis, mivel mindkettőjüknek tanítványa voltam, és mindkettőjüknek hálával tartozom, kötelességemnek tartottam, hogy a fentieket megírjam.
Maácz Ágnes
Tiszavasvári