Schweitzer József főrabbival az Örökkévaló Istenről, az Öröklétről és a zsidóság túlvilágról alkotott elképzeléséről beszélgettünk…

-- A Genezis első mondata alapján --"Kezdetben teremtettte Isten az eget és a földet"-- a zsidó vallás Istent, mint a világ alkotóját vallja. A további hagyomány alapján Ő az, "Aki van, volt és lesz, mindörökké".

A "Mindenek Istene"
az "én Személyes Istenem" is...

Ugyanakkor a zsidó filozófia alapvető gondolata, hogy Istent emberi fogalmakkal nem lehet leírni. Csak megközelíteni lehet, ezért is használja a Biblia például az "Isten keze", "Isten látása" fogalmakat, hogy a transzcendens valóságot az ember számára érthetőbbé tegye. Számomra Isten a "Mindenek Istene", "Izrael Istene", ugyanakkor az "én Személyes Istenem" is.

Sokat jelent nekem a Biblia azon mondata: "Szeresd az Örökkévalót egész szíveddel, lelkeddel, minden képességeddel". A zsidó nyelvben a "képesség"-et jelölő szó a "mérték" kifejezéssel rokon, vagyis: akár jó, akár rossz mértékkel mér, azt minden körülmények között el kell fogadnunk. Sokszor ért bennünket megpróbáltatás, amelyeknek okai --emberi ésszel-- nem magyarázhatóak. Mindenesetre egy biztos, ha a jót elfogadjuk, akkor a megpróbáltatásokat is magunkra kell vennünk.

Az Örökléttel kapcsolatban két felfogása él egymás mellett a zsidó vallásban. Az egyik szerint Isten a föld jámboraival együtt lesz a túlvilágon. A másik, racionalistább elképzelés alapján, a halál utáni történéseket csak Isten ismeri. A mi feladatunk az, hogy Isten törvényét megtartsuk. A többit az Ő kegyelmére kell bíznunk.

D. Roska Zsófia