1908-ban jelent meg Nagy-Britanniában egy könyv ezzel a címmel és rövid időn belül nagy siker lett. Szerzője, Robert Stephenson Smyth Baden-Powell lovassági tiszt, a cserkészmozgalom megalapítója volt, aki az angol-búr háborúban szerzett magának hírnevet, a tapasztalatait pedig felhasználta a fiúk és lányok nevelésében.
Dél-Afrika őslakói a busmanok és a hottentották voltak, akiket a bantu törzsek szorítottak ki ősi földjükről. A XVII. Században hollandok alapították meg Fokvárost és megkezdték a bantuk elűzését. A fehér telepeseket, akikhez francia és német kivándorlók is csatlakoztak búroknak nevezték, nekik meg a múlt századtól bevándorló angolokkal gyűlt meg a bajuk. A két fehér népcsoport ellentéte ahhoz vezetett, hogy a búrok nagy része északra vándorolt és két saját államot alapítottak, Transvaalt és Oragne-et. A gyémánt- és aranybányák felfedezése a britek figyelmét a búr köztársaságok felé fordította, de sokáig nem tudták felettük megszerezni az ellenőrzést.
1899. október 11-én robbant ki az angol-búr háború, miután a búrok sikertelenül tiltakoztak a dél-afrikai brit helyőrségek megerősítése miatt. A búr elnök nem akart politikai jogokat adni a transvaali angol bányászoknak és az angol kormánytisztviselők is megmakacsolták magukat. A háború igazi oka azonban a világ legnagyobb aranylelőhelyének birtoklása volt, amely az aranyalapú valutarendszerben Nagy-Britannia számára rendkívül fontos lett. A háború 3 szakaszból állt. Kezdetben, a helyi terepviszonyokat ismerő búrok arattak gyors győzelmeket, aztán felülkerekedtek a britek, de a háború még 1902-ig tartott mert a búrok kíméletlen gerillaháborúval válaszoltak. Erre az angolok elpusztították a búrok farmjait, asszonyaikat és gyermekeiket koncentrációs táborokba zárták, ahol több mint 20 ezren haltak meg. Ekkor a búrok letették a fegyvert és elvesztették függetlenségüket.
Baden-Powell mint angol katonatiszt korábban léghajós felderítéseivel hívta fel magára a figyelmet, az angol-búr háború idején pedig 217 napig védelmezte Mafeking városát a búr túlerővel szemben, amíg megjött a felmentés. A friss nemzeti hős toborozta és képezte ki a dél-afrikai rendőrséget, Angliában a lovasság főfelügyelője lett, lovassági katonaiskolát alapított majd tábornaggyá léptették elő.
Amikor megtudta, hogy 1899-ben írt katonai tankönyvét-Segédkönyv nyomkereséshez címmel- erdőjáró diákoknak is tanítják, egy kísérleti nyomkereső más néven cserkésztábort rendezett. Ez olyan sikeres volt, hogy Angliában gyorsan szaporodtak a cserkész csapatok és a mozgalom 10 év alatt világméretűvé lett. 1908-ban adta ki a címben szereplő művét, amellyel megalapozta a becsületes, nemzetét szerető, erkölcsös ifjúság nevelésére törekvő életformát.
G. Bartók Béla