A főpásztorral hosszabban beszélgettünk, és szó esett a Kaposvári Egyházmegye kispapjainak nyári külföldi útjáról, amely többet jelent pusztán tanulmányi kirándulásnál. A kispapok nagyobb számban falusi munkásgyerekek, de vannak köztük határon túliak is. Külföldön nem jártak, alig van kitekintésük a világegyházra, nem egyszer rosszak az információik. Túl vagyunk Fazekas Mihály korán: a közeli hegyek nem zárhatják le a látókört. A rossz hír, akár az ördög ajándéka, az egyházban is. Hogy a helyén lássunk eseményeket, el kell oda menni. Jön egy hír: rossz a francia, osztrák, német egyházi élet. Ott meg fordított a tapasztalat: igenis vannak dinamikus, modern közösségek. Nem egyszer teljes a változás. Cluny jut az ember eszébe, vagy más történelmi mozzanat, amely Európára, az akkori világegyházra hatott. A közösségteremtésnek, nyitásnak elkötelezett püspök, akinek (még) nincs szemináriuma, évente kétszer - liturgia keretében - találkozik a testvérekkel. Egy-egy közös út a közösség elmélyítése: apostolutód és leendő lelkipásztor között. Az egymástól tartózkodás feloldása - lelki élményekben, Krisztus örök jelenvalóságában a világ más és más pontjain. Ő ugyanaz mindenütt. Nekünk az időt, a helyet is ismernünk kell. Az egyháznak egyetlen Szíve van…

Kocsi György prefektus a nyári útvezetője folytatja:

- Július 26-án, Szent Anna napján indultunk egy kisebb busszal Kaposvárról. Utunk első állomása Uhrfeld, a festői Walchensee partján. Gerhard Lohfink, a neves biblikus professzor fogadott bennünket. Tudásánál csak a szerénysége nagyobb. Két napon át velünk volt a wallchensee-i plébánián még egy előadásával is emlékezetessé tette ottlétünket. A közösségnek vannak magyar tagjai is. Czopf Tamásnak, a közösség magyar pap tagjának, az utolsó estén még zenei tehetségét is megcsodálhattuk Wolfesingben egy nagyszabású koncerten, ahol diavetítés keretében tanzániai közösségüket is bemutatták. A koncert bevételét nekik küldik el. Tanulságos volt látni, hogy foghatóan mit is jelent, hogy az egyház kontraszttársadalom.

Tanulmányutunk következő állomása a franciaországi Autrey volt, ahol Dominique atya segítségével a Nyolc Boldogság Közösségének életébe nyertünk bepillantást. Megtudtuk, hogy a helyi püspök megkérte őket: vegyék át az düledező, egykori ágostonos kolostort és román-kori templomot. A francia püspöki kar regionális szemináriumának vezetését is rájuk bízta. A közösség rendkívül sokoldalú: óvoda, gimnázium, főiskola van itt.

Élményeink következő gyújtópontja Ars volt. Nemcsak “a vilg összes plébánosa védőszentjének” sírjához zarándokoltunk el, hanem fölkerestük a II. János Pál kívánságára létesített, immár tizenegy éve működő szemináriumot, amelyet a Vianney Szent János Papi Közösség vezet. Itt az egész francia nyelvterületről (Kanada, Vietnam, Afrika országaiból is) tanulnak kispapok. A magyar gyakorlattól eltérően nem a püspök veszi föl a jelölteket, hanem a rektor, aki megemlítette, hogy 1999-ben a száz francia egyházmegyében mindössze száztíz papot szenteltek.

Burgundiában megnéztük a középkori Európa szellemi központjának, Clunynek romjait. Itt volt a középkorban a világ legnagyobb temploma. A fénykorban nyolcszáz bencés szerzetes imádkozott és dolgozott itt. Az egész világon ebben a templomban égett először az öröklámpa, ők vezették be a halottak napját. Cluny bencései újították meg a középkori szerzetesi életet. Ehhez a reformhoz tartozott Európában - Pannonhalmán kívül még kb kétezer kolostor. Ez a mozgalom adta a középkor legnagyobb pápáit.

A francia forradalom barbár módon lebontotta ezt a kolostort, az isteni kegyelem viszont 8-10 km-re új szellemi és lelki központot hozott létre: Taizét.

Burgundia szentek által megszentelt földjén tovább folytattuk utunkat a Jézus Szíve-tisztelet szülővárosába: Paray-le-Monialba. E városkában élt Alacoque Szent Margit, a Szentséges Szív látnoka és Szent Colombiere Kolozs jezsuita atya, aki a Szent Szív másik nagy apostola és Szent Margit gyóntatója volt. Megcsodáltuk a híres bencés bazilikát, amelyet még Szent Hugó cluny apát építtetett. Az Emmánuel közösség vendégei voltunk. E közösségnek tagja Nyéki Kálmán paptestvérünk és az egyik szeminaristánk. A közösség éppen évi rendes összejövetelét tartotta.

Parayle-Monialt elhagyva, a Rhone folyó völgyében haladva megérkeztünk a festői Bourget-tó fölött meredező sziklákra épült egykori ciszterci, majd bencés, jelenleg pedig a Chemin Neuf közösség birtokában lévő Haute-Combre-i apátságba. Itt a közösség magyar tagjai fogadtak bennünket.

Itt is összejövetelt tartottak a világ minden részéről érkezett közösségi tagok. Kézzel fogható tapasztalat volt számunkra, hogy az egyház nagy fáján hogyan száradnak el egyes ágak, de az is, hogy Isten kegyelméből hogyan hajtanak ki új hajtások. A kolostort a bencések már nem tudták fenntartani, kérték az új közösséget, vegyék át.

Haute-Combre-ból a svájci Fribourgnak vettük utunkat. E városban nyugszik a nagy jezsuita apostol, Canisius Szent Péter, akinek köszönhető, hogy Fibourg katolikus kanton maradt. A 88. évében járó Mehrle Tamás dominikánus professzor gondoskodását, vendégszeretetét és szakértő kalauzolását élvezhettük. Élményeiről faggattuk. Az egykori veszprémi teológiai tanár szívesen beszélt. A múlt nagy személyiségei elevenedtek meg előttünk: J-M. Lagrange a nagy biblikus, akinek halálos ágyánál ő virrasztott utoljára. Fölidézte Garrigou Lagrange, J. Maritain, Bernanos, Mauriac, Claudel alakját. Tamás atya hosszan nézett utánunk, amikor elindultunk Einsiedelnbe. Mennyi mindent átélt ő is - segédmunkától az egyetemi katedráig, ávósoktól a francia katolikus értelmiségig, Mindszenty József bátorságáig!

Einsiedelnben Georg Holzherr főapát vendégei voltunk. Szent Meinrad remete és vértanú imádsága folytán egy hatalmas szellemi, lelki központ keletkezett itt, amely több mint ezer éve világít nemcsak Svájcnak, de minden idezarándoklónak…

T.S.