Rabár Ferencre emlékezünk

 

Rangos közéleti személyiség: egyetemi tanár, az első szabadon választott kormány pénzügyminisztere hagyott el bennünket az óév utolsó napjaiban. Emlékezésem első gondolatai mégis a magánember szférája felől közelítenek az elhunythoz.

Rabár Ferenc gimnáziumi osztálytársam, közeli barátom volt a budapesti bencés gimnáziumban a ’40-es évek közepétől fogva. Magvas beszélgetések, a közös humán érdeklődés, sőt még a szórakozás nemes órái is összekötötték fiatal életünket. Az iskolákban szokásos ragadványnevek osztásakor tőlem kapta a “Márki” megtisztelő melléknevet, mivel lényének belső finomsága, választékos modora és eleganciája révén kiemelkedett kortársai közül. Gondolkodó, nyíltszívű, keresztény és magyar szellemiségét mindvégig megtartó ember maradt az 1945 utáni nehéz időszakban. Határozott, erős karaktere megóvta bármiféle megingástól a későbbiek során is.

Rabár Ferenc az Új Emberben
Rabár Ferenc az Új Emberben

Egy váratlan metamorfózis révén a humán tárgyak iránt érdeklődő felsős diák - bizonyára közös tanárunk, Borbély Kamill inspirációjára - egyszeriben a matematika felé fordult. Tizenhét éves lehetett, amikor végleg eljegyezte magát a matematikai tudománnyal és gondolkodással. A pályaválasztását is ez a fordulat határozta meg.

Az elnyomó kommunista rendszerben osztályidegennek minősített ifjú elé számos akadály gördült, de kemény akaraterejével mindezt sikerült legyőznie; tanult, fejlődött -- fiatalon már egy ötgyermekes, keresztény szellemiségű család megteremtője és fenntartója lett.

Tanulmányai végeztével számviteli és pénzügyi munkakörökben töltött be vezető állásokat, majd külföldön kamatoztatta, gyarapította tudását. A matematikai programozás oktatásával kezdte meg felsőfokú tanári pályáját, mindez kiegészült a szimuláció és az alkalmazott ökonometria tanításával. Docens, majd egyetemi tanár idehaza, később rangos külföldi, tengerentúli egyetemek és főiskolák (Nuffield College, Oxford; Columbia és Stanford egyetemek, Egyesült Államok) meghívott előadója. Szaktárgyaikban számos publikációt jelentetett meg az évtizedek során; 1990-től az Antall-kormány pénzügyminiszterévé nevezték ki.

Mindez korrekt pályaképet tükröz, de személyes élményeim és emócióim áttörik a hivatalos konvenciók falát. Magánemberi mivoltában semmiben sem maradt el az országos tekintélyű, közéleti férfiú értékeitől. Lényének élő sugárzása volt. Ha hosszú ideig nem találkoztunk is, a régi diákkori hangot és légkört idéztük fel baráti összejöveteleink során. Barátsága, kedves szavai erőt és hitet nyújtottak régi társainak.

Igaz örömmel fogadtuk az Új Emberben való publikálásának tervét és annak megvalósulását. 1999 májusában részt vett egy nagy létszámú találkozón, írók és művészek társaságában lapunk szerkesztőségében. Itt számos tervéről, elképzeléséről szót ejtett, a közeledő súlyos betegségnek nyoma sem látszott rajta.

Köztudomású volt, hogy mindvégig elkötelezetten, meggyőződéssel állt ki keresztény hite, magyarsága, a nemes hazai értékek és hagyományok mellett. Halála egyetemes vesztesége a keresztény-magyar társadalomnak. Családjának és nekünk, barátainak: mérhetetlen űrt hagyó, lesújtó tény.

Szeghalmi Elemér

 

Cikk [ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 ]
Oldal [ 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 ]
[ Tartalomjegyzék ]

[ Aktuális | Archívum | Impresszum | Olvasói levelek | Újságunkról ]