A jó zene táncra kéri fel a lelked. Először a ritmus csak incselkedik veled, hogy felkeltse érdeklődésedet, később megpróbál a lelkedbe behatolni. Te elfogadod a felkérést. Először lassú forgással ismerkedik a tempóddal, hogy magához édesgessen. Néhány zsongító zengő-bongó ritmusváltással megfigyeli tudod-e követni. Ha igen, hirtelen felgyorsítja a tempót. Most már nincs menekvés, elkezd repíteni. A lábad már nem éri a földet, de a sebesség már szédületes, a ritmus szinte követhetetlen. Fájdalommal és örömmel vegyesen érzed a megtisztulást. A ritmus hirtelen csökken, feloldó motívumok következnek. Előkészíti leszállásod a földre.
Egy lágy dallam még, amire ráhuppansz a földön ez egyben a búcsúzás is. S te ott fekszel boldogan és tisztán. A zene azért hasznos az emberiség számára, mert általa megismeri az isteni harmóniát.
Fenyvesi Miklós