A Német Szövetségi Köztársaságban a művi vetélés körüli viták háttere az, hogy amikor 1990-ben megszületett a német egység, egységesíteni kellett az ezzel kapcsolatos törvényhozást is. Ismeretes, hogy a keletnémet tartományokban, az egykori Német Demokratikus Köztársaságban a törvényhozás a művi vetéléssel kapcsolatban ugyanolyan álláspontot képviselt, mint a többi szocialista országban.

Professzor úr, milyen kompromisszum született?

- Ismeretes, hogy Németországban a császárság óta a művi vetélés tiltott volt. A második világháború után ez a gyakorlat lassanként liberális irányba tolódott el: továbbra is tiltották az abortuszt, azonban a közvélemény és a környező államok törvényhozásának nyomására liberalizálódott a törvény.

A német nők külföldre jártak elvégeztetni az abortuszt…

- Ez a hatvanas évektől kezdődött, Hollandiába és a skandináv államokba mentek. Ennek egyik következménye az volt, hogy a művi vetélést bizonyos körülmények között Németországban is megengedték: ha például a terhesség erőszakos cselekmény következtében jött létre vagy orvosi szempontból látható volt, hogy a magzat nem egészséges. Gumiparagrafus született, amelyet lehetett így is, úgy is értelmezni. Fontos tény, hogy a művi abortuszt a társadalom biztosítás terhére lehetett elvégeztetni. Ezzel együtt 1990-ig Nyugat-Németországban az abortusz tiltott volt, büntették, ám a büntetést soha nem hajtották végre.

A keletnémet gyakorlatot hazai tapasztalatainkból ismerjük. Milyen politikai küzdelem előzte meg az új német törvény elfogadását?

- Hosszas viták, pártokon belüli harcok után - ebben a kérdésben a CDU-CSU is meghasonlott, a CSU ugyanis a katolikus álláspontot követte, a CDU azonban föladta ezt, s a parlament katolikus elnöke, Süsschmuth asszony is teljesen liberális álláspontot foglalt el - jogi képtelenség, vagy másként fogalmazva kompromisszum született.

Mi ennek a jogi képtelenségnek a lényege?

- Kimondták, hogy a művi vetélés továbbra is tiltott, büntetendő cselekmény marad, a büntető szankcióktól azonban eltekintenek, ha az asszony előzetesen felkereste a tanácsadó testületet, s ott erről igazolást kapott. A jogi képtelenség abban jelentkezik, hogy ha egy törvény kimondja, hogy tilos valami, s ezért büntető szankciókat helyez kilátásba, ugyanakkor nem engedheti meg azt, amit tilt.

Milyen álláspontot foglalt el a német katolikus egyház?

- A német püspöki kar hibát követett el, amikor politikai megfontolásból, politikai nyomásra beleegyezett ebbe a megoldásba. A tanácsadó testületek munkájában részt vesznek a katolikus, a protestáns egyház, a különböző társadalmi szervezetek képviselői, s katolikus részről is aláírták azon igazolásokat, amely dokumentumok birtokában büntetlenül, a társadalombiztosítás terhére végre lehetett hajtatni az abortuszt. Sok százezer esetről van szó.

A helyi egyház nem volt egységes ebben a kérdésben...

- A püspökök közül egyesek - többek között elsőnek Johannes Dyba fuldai főpásztor - megtiltották, hogy egyházmegyéjükben katolikusok részt vegyenek a tanácsadásban. Dyba püspök arra törekedett, hogy külön katolikus tanácsadó hálózatot hozzon létre, amelynek célja a várandós asszonyokon való segítés.

A püspöki karon belül is meghasonlás következett be, ugyanis voltak olyanok, akik azt állították, hogy a tanácsadó testületekben fontos a katolikus részvétel, mert igazolhatóan évenként több ezer magzatot lehetett így megmenteni. Ezzel szemben a püspöki karon belül többen azt az álláspontot képviselték: az egyház aláírásával mintha legalizálná a művi vetélést. Olyan belső vita alakult ki a német katolicizmuson belül, amelybe végül II. János Pál pápát is bevonták. A Szentatya levelében fölszólította a püspököket, hogy alakítsanak ki egységes álláspontot, másrészt pedig az egyház csak úgy vehet részt a tanácsadó testületek munkájában, ha azt a mondatot, amely szerint az aláírás nem jelent hozzájárulást a művi vetélés végrehajtásához, belefoglalják a kiadott dokumentumba.

A Fuldában ülésező püspökkari konferencia a levél kapcsán nehéz helyzetbe került, ugyanis a Német Katolikusok Központi Bizottsága azt hangoztatta: mindenképpen benn kell maradni a bizottságokban, s sajnos voltak olyan püspökök - mint például a limburgi -, akik éles nyilatkozatot adtak ki, hogy ők, illetve a német egyház a Szentatyától segítséget, nem pedig szemrehányást várt. A pápa és a Kúria nem érdemelte meg ezt a bírálatot.

Miért rendelkezik a Német Katolikusok Központi Bizottsága ekkora befolyással? Ismét csak politikai - vagy amint emlegetik: pénzügyi jellegű - nyomást kell feltételeznünk?

- A háttérben valóban fölismerhető a politikai nyomás. Ehhez tudnunk kell, hogy a politikai pártok már húsz esztendeje arról vitatkoznak, hogy fenntartsák-e az egyházi adó állami beszedésének rendszerét. Milliárdos összegekről van szó. A német püspöki kar pedig jól tudja, hogy ilyen kérdésben a kormánnyal nehéz ujjat húzni, s a pluralizálódott társadalmi valósággal is szembe kell nézni.

Milyen ez a valóság napjainkban?

- Németországban ma legálisan legalább kétmillió, illegálisan további egymillió török, azaz iszlám vallású ember él. A volt keletnémet területeken a lakosságnak csak hét százaléka jár templomba. Szászországban például az egyház társadalmi szerepe, befolyása egyáltalán nem érvényesül. Az onnan származó képviselőktől nem lehet elvárni, hogy katolikus álláspontot képviseljenek a törvényhozásban.

Nyilvánvaló, hogy az egyháznak kompromisszumokat kell kötnie, ám ez nem mehet a dogma rovására, s II. János Pál pápa említett levelére utalva azt kell mondanunk: tökéletesen igaza van a Szentatyának.

A pápa által ajánlott mondat - az egyház aláírása nem jelent hozzájárulást a művi vetélés végrehajtásához - végül bekerült-e a bizottságok által kiadott dokumentumba?

- A nyári fuldai püspökkari konferencián megszületett a döntés: elfogadják a Szentatya nyilatkozatát, s ennek megfelelően - az említett mondat betoldásával - vesz részt a továbbiakban az egyház a tanácsadásban. Ez ellen azonban a különféle pártok, de a katolikus mozgalmak is élénken tiltakoztak. Végül a politikusok lenyelték a békát, s mivel a döntés a tartományi kormányok kezében volt, hozzájárultak az egyház elhatározásához. Egy-egy püspök azonban nem volt megelégedve ezzel. Dyba püspök mindenek ellenére sem hajlandó engedni. Álláspontját az támasztja alá, hogy bár az egyház a korábban idézett mondatot bevetette az igazolás szövegébe, a művi abortuszok ennek ellenére folytatódnak.

A betoldott mondat eszerint inkább a lelkiismeret megnyugtatását eredményezte csupán?

- Pontosan így van. A püspöki karon belül újból megindult a vita, s ennek eredményeként Lehmannak és a három bíborosnak Rómába kellett utaznia. Ratzinger bíborosnak, a nagy német teológusnak erkölcsi kérdésekben kiemelt szava van, ugyanakkor mint a Hittani Kongregáció vezetője a Kúria vonalát követi.

A végső szót tehát még mindig nem mondták ki. A hivatalos egyház valószínűleg kivonul a tanácsadó testületekből, és saját maga állít föl tanácsadó szerveket. Ez azonban igen költséges, s az egyháznak magának kell fedeznie.

Dyba püspök egyházmegyéjében fölállított már ilyen testületeket?

- Néhányat igen, de még nem működnek, mert a német püspöki kar döntésére várnak.

Ez azt jelentené, hogy a várandós nő szabadon választhat az állami és az egyházi bizottság között?

- Erről szó sincs. Újabb kérdés, vajon kötelezővé tehető-e a megjelenés. Nyilván nem, mert az állam nem hajlandó két bizottságot fönntartani, s főként nem fog senkit arra kötelezni, hogy katolikus tanácsadáson vegyen részt. S nyilván alternatívvá sem teszik. Akkor pedig hiába állítanak föl hatalmas összegekért ilyen testületeket, ha azok működése nem jár semmiféle jogi vagy más következménnyel.

Mit tehetne az egyház?

- Az egyetlen megoldás a kritikus élethelyzetbe jutott asszonyokon való segítés. Nemcsak tanácsadásra van szükség, hanem segélyezésre is. Németországban, akármilyen magas is az életszínvonal, sokan a társadalom peremére szorultak, s anyagilag sem tudják a gyermeket vállalni.

Súlyos, megoldatlan gond alakult ki, amelybe a német katolikus egyház, a német püspöki kar politikai megfontolásokból ment bele. A politikai pártok már hallani sem akarnak a törvény módosításáról. S tudják, hogy ilyesmi az SPD vezette Schröder-kormány alatt végképp nem menne át a parlamentben.

A német egyház presztízsveszteséggel kerül ki ebből a helyzetből, bármit tesz is ezek után?

- Minden bizonnyal. Már most is elmondható ez, bár szerintem az egyház akkor tudja a tekintélyét megőrizni, ha következetesen ragaszkodik az elveihez. Erkölcsi elvekből, dogmatikus hittételi elvekből nem lehet engedni, mert akkor az egyház föladta magát.

elmer