Vagyis a védtelen öregeké - Otthon, Hatvan belvárosában. '93-ban még Surján László miniszterrel vettük az áldást az alapkő elhelyezésekor. Jelen volt a tervező: Horváth Zoltán. Pálos prépost mondta az imádságot, majd arról beszélt, hogy a telket a várostól kapták: építsenek rá egyházi Öregek Otthonát, amely a jövőben a város időseit fogadja. A telek akkora, hogy ötven személye is bővíthető az épület, egyelőre 20 embert tudnak ellátni. A fenntartás összege így is nagy: évi 12 millió. Fejkvótából összehozni szinte lehetetlen. Negyven éve utca-apostolokkal megoldható volt az egyházközségi hozzájárulás begyűjtése, ma pénzért sincs vállalkozó...
A prépost-plébános nem borúlátó, amint mondja: eddig is sikerült megoldani a gondokat, s ha nő a a gond erősödik a föntiek "érdeklődése". Nem maradunk egyedül. Áll a ház, gyarapszik, januárban szeretném, ha öregjeink beköltöznének. Főpásztorom járt itt, megszentelte a házat. Ekként épül Isten országa. A "sorozat" nem állhat meg. Vizek folyása: törvény. Élet.
Tóth Sándor