A Magyar Katolikus Püspöki Kar titkársága lengyel, szlovák és cseh részvétellel nemzetközi konferenciát rendezett Dobogókőn, a Manrézában, amelyen az egyház közéleti szerepvállalásával kapcsolatos eredményeket és az előttünk álló feladatokat kívánta bemutatni, annak tudatában, hogy az egyház a társadalom életének szerves része volt Magyarországon a múló évezredben.
A lengyel, a szlovák és a cseh egyháznak hazájuk közfeladataiban vállalt szerepéről megtudhattuk: az egyház közszolgálati lehetősége nagyjából arányos azzal az idővel, amelyet egy ország önálló államként maga mögött tudhat. Így a legtöbb hasonlóság ebből a szempontból Magyarország és Lengyelország között fedezhető fel, míg a fiatalabb államokban több, eddig feltáratlan lehetőség áll az egyház közszolgálata előtt. Hazai viszonyainkat taglalva a továbbiakban az állam közszolgálati feladatait (szerepét a közoktatásban, a felső- és felnőttoktatásban, a szociális és egészségügyi ellátásban, a közgyűjtemények fenntartásában) elemezték neves előadók.
Közülük Németh Emma szociális testvért, a püspökkari titkárság munkatársát arra kértük, vázolja a katolikus felsőoktatás hazai helyzetét. Ő abból indul ki: az egyház számára fontos, hogy hivatásos és képzett embereket adjon az egyháznak és a társadalomnak. A keresztény világnézetből fakad, hogy a hívő ember lelkiismeretesen dolgozik és áthatja a remény. Ugyanakkor a katolicitás nem egyeztethető össze a szakbarbársággal.
Az első életképes magyar egyetem az ország legtragikusabb éveiben, a török hódoltság korában, 1635-ben született. Az alapító - Pázmány Péter - nevét viselő egyetemet 1992-ben újraalapították, s tizenhárom katolikus főiskolával együtt ma a magyar felsőoktatás szerves része. Ezekben az intézményekben tízezer hallgató - a felsőoktatásban részesülők négy százaléka - folytat tanulmányokat. Hetvennyolc százalékuk államilag finanszírozott formában, többségük világi szakon. Kizárólag hitéleti képzésben a hallgatóknak kevesebb mint egynegyede részesül. Németh Emma úgy véli, az egyház ma sem a kulturális örökség megkövült maradványa csupán, hanem korunk kultúrájának aktív formálója.
A konferencián Seregély István egri érsek, a püspöki konferencia elnöke az egyház kulturális és szociális szolgálata mellett a hitélet társadalomformáló erejéről szólt. Mint mondotta a társadalmat alkotó emberek magatartása elsődlegesen meghatározza a belőlük álló közösség életét. Mi köze lehet ennek a valláshoz? Mi keresztények valljuk, hogy Krisztusban a Teremtő vállalta az emberi életet és egyháza által ennek hozzáférhetőségéről gondoskodott. S mivel mindnyájan egy családba tartozunk, a minden ember javáért élt Krisztus nyomában mi is alakító részei vagyunk Krisztusi tetteink, kereszthordozásunk, önmagunkat javító megtörtszívűségünk arányában az egész világ és benne a nemzedékről nemzedékre megújuló társadalom formálásának.
Sz. J.