L. más Tamás: Apostol Becket Mórus

AQUINÓI SZENT TAMÁS 1225-ben született az aquinói gróf első gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Nyolcan voltak testvérek. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen, 1252-ben tanár volt a Párizsi egyetemen, majd 1265-ben Rómában (a Santa Sabina kolostorban) és Nápolyban is tanított. 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. Legfőbb műve a “Summa theologica” évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

A lyoni zsinatra 1274-ben főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Példája:

Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!

Olvasmányok: Bölcs 7, 7-16; (Zsolt 118, 9-14); Mt 23, 8-12 (v. egyháztanítók, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B18; C49; F128; I239; M898; T250