L. más Tamás: Aquinói
Becket Mórus
SZENT TAMÁS apostol életét kutatva Tamás apostol háromféle tulajdonságát ismerhetjük meg az evangéliumból: a
lelkest, a kérdezőt és a
kételkedőt. Kezdettől szerepel az apostolok névsorában, de meghívásának történetét nem ismerjük.
A lelkes Tamás buzdít: “menjünk, mi is, haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,
16)
A kérdező Tamás az utolsó vacsorán vezeti be “Az Út” kinyilatkoztatását: “Uram nem tudjuk, hova mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus válasza egyértelmű: “Én vagyok az út, igazság és az élet.”
(Jn 14, 5)
A kételkedő Tamás a húsvéti örömnek a hitre vonatkozó tanulságával gazdagít: “Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek...”
(Jn 20, 24-29)
A hagyomány szerint Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját
67 körül. Az úgynevezett Abgár legenda szerint Jézus Tamás apostollal szerveztette meg Edesszában az evangélium hirdetését. Szíria északi részében ezért Tamást a kereszténység egyik megalapítójának tekintették és nagyon tisztelték. Xavéri Szent Ferenc még
találkozott Tamás-keresztényekkel.
Euszebiosz Origenésztől úgy tudja, hogy a pártusok földjén hirdette az evangéliumot. A 3. századi apokrif Tamás evangélium szerint Indiában térített, és ott is halt vértanúhalált. Tamás apostol nevéhez több apokrif irat fűződik.
Edesszában ezen a napon a IV. századtól holttestének átviteléről emlékeznek meg. Ereklyéi 1248-ban Chiosba, majd az Adria melletti Ortonába kerültek. Ma is itt tisztelik.
Példája:
Legyünk lelkesek, kérdezők, kételkedők, de végül boruljunk oda: Én uram, én Istenem... Olvasmányok: Ef 2,19-22; (Zsolt 116, 1-2); Jn 20, 24-19 Irodalom: B68; BL1768; C213; F703; VI365; Z1592