1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
3 A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."
4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
5 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.
6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
7 s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"
8 "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"
9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."
11 Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."
12 "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.
13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"
16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"
17 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. 20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21 "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." 23 Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred." 24 "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." 25 Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" 27 "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön." 28 E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat." 29 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. 30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. 31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem." 33 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. 34 "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!" 37 Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?" 38 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. 39 "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." 40 Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" 41 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem." 43 E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!" 44 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."