Délvidéken, Lovrinban, polgári családban látott napvilágot. Bátyja magas rangú egyházi méltóság. Orvostanhallgatóként járta be századunk első poklait. A hírhedt román sipotelei fogolytáborban a tiszti részlegből átkérte magát a legénységi táborba, oda, ahol 1800 ember közül 1200 lelte halálát kiütéses tífuszban és vérhasban, hogy többet segíthessen. Az általa megmentettek még évtizedek múltával is emlékeztek rá. Az ott szerzett betegsége súlyos következményeit egész életében viselte.

1924-ben került Szegedre, majd a Klebelsberg-i kultúrmisszió keretében Rockefeller-ösztöndíjasként az amerikai Baltimore-ban gyarapított tovább tudását. Hazatérvén árvákat, menhelyi gyerekeket gyógyított mint igazgató főorvos Gyulán, majd Budapesten. A második világháborúban Budapest ostroma alatt több száz állami gondozott életére vigyázott. A világháborúban porig lebombázott szegedi gyermekklinikát ő építtette újjá, ahol 1947-60-ig, nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanár volt. A klinikája szeretetteljes és önzetlen betegellátása az embertelen diktatúra éveiben lámpásként világított. Nyugdíjasként húsz éven át, 1981-ben bekövetkezett haláláig magányos időseket, betegeket látogatott és támogatott.

Waltner professzor nemzetközi hírű gyermekgyógyász volt, gyermekek táplálásával, D-vitaminnal történő ellátásával, gyermekbénulással, reumás lázzal és még számos fontos tudományos kérdéssel foglalkozott. Tudományos sikereit is messze meghaladta emberi nagysága. Törékeny testében lakozó „lelke edzett volt, mint az acél, jelleme szilárd volt, mint a gyémánt”. Szigorú és következetes volt gyógyító munkájában és életvitelében, de szeretetteljes, együttérző és irgalmas a rászorultakkal. Hősi fokon gyakorolta a szeretet mind megannyi fajtáját: a segítségnyújtást, az adakozást, az együttérzést, meghallgatást és vigasztalást, a másokért való lemondást, akár kicsi betegeiről, árvákról, üldözöttekről, papokról, testileg vagy szellemileg sérültekről, elhagyatottakról, nagycsaládosokról vagy éppen foglyokról volt szó, sokszor életét is kockáztatva. Ma hihetetlenül hangzik, de orvosi munkájáért kizárólag köszönő szavakat fogadott el. Gyermekgyógyász felesége anyagi térítés nélkül dolgozta le életét. Példamutató házasságuk aszkétikusan takarékos életvitele tette lehetővé, hogy a megszámlálhatatlan hozzá forduló rászorulót anyagilag támogassa és vagyonokat érő karitatív alapítványokat tegyen idősek és szellemileg sérültek javára. Figyelmességére és együttérzésére csupán egy apróság: ha a gyermekklinikáról távozván az utcán sírást hallott, visszament, hogy megvigasztalja a kicsi beteget.

Keveset és halkan beszélt, jócselekedeteit úgy tette, hogy nagyrészük nem is vált ismertté. Már a köszönetet is zavartan hárította el. Egyéniségének vonzása elől azonban senki sem menekülhetett, aki egyszer közelébe került. A személyes példaadás szavak nélküli tanítóereje mindenkit megigézett, ellenállhatatlan belső parancsot érezvén, hogy életében ezentúl csakis az ő példáját kövesse.

Waltner Károly élete nem volt könnyű, a diktatúrák szemében emberiessége szálka volt. A vészkorszakban a megbélyegzett zsidókkal való együttérzése jeleként ő is sárga csillagot hordott. Tettekben is megélt és vállalt katolikus hite és az 1956-os szabadságharccal való rokonszenve miatt meghurcolják. De a hősies kiállásából származó hátrányok cselekedeteit sosem befolyásolták. Emelkedett értékrendjében tetteinek rugója sosem az érvényesülés és a hivatalos elismerésre való törekvés volt. Elszenvedte a legnagyobb csapást: egyetlen gyermekének, nagyreményű orvos fiának elvesztését. A biztosítótól kapott jelentős összeggel támogatta a Gyermekegészségügyi Otthon bővítését.

Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök véleménye szerint „Waltner Károly valóban szent ember volt!”

Sárkány Jenő budapesti gyermekgyógyász professzor ezt mondta róla: „Hivatásunk etikai követelményeit a legmagasabb szintre emelte… Régen kialakult bennem a meggyőződés: nagy orvosaink között ott van egy magyar Albert Schweitzer is: Waltner Károly valóban hős és szent ember volt, a szó erkölcsi és hétköznapi értelmében egyaránt. Amikor századunk követendő példaképeit soroljuk, Apor Vilmos, Batthyány-Strattmann László, Bálint Sándor, Márton Áron, Romzsa Tódor és neves társaik neve mellé Waltner Károlyét is oda kell tennünk.

(A szerző kérése a T. Olvasókhoz: Waltner Károly professzorral kapcsolatos emlékeiket és az esetleges imameghallgatások kegyelmét legyenek szívesek megírni az alábbi címre: dr. Hencz Péter, 6721 Szeged, Madách u. 6.)

dr. Hencz Péter főorvos