Vajon hányan tudják, amikor poharukba szódavizet töltenek, hogy ki volt a föltalálója? S ugyan mond-e valamit is nekik az egysarki villámindító? Pedig szinte már elcsépelt találmány-ismertetések ezek. Lehetne folytatni a fizikai felfedezések sorát, s mindegyik az éppen kétszáz esztendeje, 1800. január 11-én született Jedlik Ányoshoz vezet. A halk szavú, visszahúzódó természetű bencés szerzetes és tudós - Czuczor Gergely, a Riadó megírásával elhíresült, s kufsteini várfogságot szenvedett másik bencés unokatestvére - akkor gondolkodott a fizikai kérdéseken, amikor például Faraday vagy Daguerre működött (a róla elnevezett dagerrotípia felfedezője, aminek köszönhetjük Petőfi élet-hiteles arcának megmaradását), azután Bunsen és Siemens (igen, a dinamó feltalálását az ő nevéhez fűzzük, pedig Jedlik imént említett egysarki villaminditója korábbi megoldás). Ez volt a kor, amikor a fizikusok felfedezni kívánták az addig nem ismert jelenségeket, hogy azután hasznosítsák a gyakorlatban. Miközben ők „csapatban", szellemi, nyelvi csapatban dolgozhattak, Jedlik magányosan búvárolta a természetet, magyar sors-csapottan: a nagy szellemek itt különösen magukra hagyatottan szenvednek a valódi vagy szándékolt meg-nem-értés egyként levegőapasztó kisszerűségében. Február 22-én, amikor Jedlikről emlékezvén meg - Ferenczy Viktor rendtárs Jedlik monográfiájának újrakiadása alkalmával --Európa szellemi sztrádáiról beszélt a győri városháza dísztermében a fizikatörténet és a kozmológia professzora, az Amerikában élő bencés, Jáki Szaniszló, Győr városát azért „marasztalta" el, mert máig nincs egyeteme, s ezáltal máig érezhető a Jedliket is körülvevő szellemi hiány, pedig Győr a München - Innsbruck - Salzburg - Linz -- Bécs - Budapest szellemi autópálya (valamennyi város Győr kivételével egyetemi központ) kikerülhetetlen része.

„Elsőrangú kultúrhátteret kell kiépítenünk...“

Jedlik Ányost Jáki professzor a legnagyobb magyar fizikusnak nevezte. S hogy azonnal Eötvös Lóránd tudományossága kívánkozik ellenérvül, Jáki professzor így érvelt: „Eötvös tudományos munkássága sokkal szűkkörűbb volt, mint Jedliké, s nem volt annyira eredeti. Ugyanezt jogos állítani Wiegnerről, Jánossyról, Tellerről, Marx Gyuláról és más neves magyar fizikusokról is. Bármennyire jelentősek voltak is alkotásaik, Jedlik eredetiségét, mélyrelátását nem érik el. Ne feledjük el, hogy a kerék föltalálója mindig nagyobb zseni marad, mint az első hatkerekű hintó megszerkesztője."

Három testvér: Jáki Zénó, Szaniszló és Teodóz bencések

Az előadás tágas szellemi horizontot nyitott, s a hallgatóság azt érezhette, hogy - amint Jáki professzor korábban a szellemi elit, az egyéniségek meghatározó szerepéről beszélt - olyan személyiséget hallhat, amely személyiséget kívánhat magának minden város, minden egyetem, aki szellemi mozgásba tudja hozni maga körül a világot. Távolról is érkeztek bencés hallgatók, Jáki professzor két - ugyancsak bencés -- testvérén kívül Tihanyból érkezett Korzenszky Richárd, s talán más szerzetestársak is jelen voltak. Annyi bizonyos - Jáki professzor kategorikus megállapításainak szellemét követve (amelyekre minden szkeptikus ellenvéleménnyel szemben olykor szükség van) --, hogy a magyar vidéki városoknak, elsősorban egyetemekre támaszkodva, „elsőrangú kultúrhátteret" kell kiépíteniük, hogy az olyan világnagyságok, mint Jedlik Ányos volt, ne kényszerüljenek elvándorolni. Mai agyelszívásos korunkban különösen fontos - vihetjük tovább a hallott gondolatokat --, hogy azon magyar szellemek, amelyek éppen szellemük nagysága folytán egyetemesek, maradjanak meg saját kutatóműhelyükben, mert nem hihetjük, hogy a gondolat Magyarországon ne lehetne egyetemes nagyságú és érvényű.

e.i.