A II. világháború után sok magyar kényszerült elhagyni hazáját, közülük nem kevesen Olaszországban telepedtek le. Mindszenty József hercegprímás 1947 tavaszán az ő beilleszkedésük, otthonra találásuk segítésével, lelkipásztori ellátásukkal bízta meg Vajda Ferenc atyát. Neki és a szolgálatban őt követő lelkipásztoroknak is köszönhető, hogy az Olaszországban élő emigráns magyarok java része megtartotta kötődését a szülőföldhöz, s nem felejtették el anyanyelvüket, akik évtizedeken át nem látogathattak haza.
Leghosszabb ideig Kovács Angelus atya volt az olaszországi magyar főlelkész. Miután egészségi állapota megromlott, 1998-ban Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke kérte a magyar püspöki kartól, hogy a Pápai Magyar Intézet mindenkori rektora lássa el ezt a feladatot, melyet Németh László atya, az akkoriban hivatalba lépő rektor készséggel vállalt el. Így az Olasz Püspöki Kar idén, a jubileumi évben kinevezte őt az Olaszországban élő katolikus magyarok lelkipásztori koordinátorává.
Ezen új megbízatásában közvetlen elődje, Kovács Angelus atya munkáját kívánja folytatni, aki olykor hetekre megtelepedett egy-egy, magyarok által sűrűbben lakott területen, felkereste a családokat, beszélgetett velük, misézett nekik -- egyszóval papja volt minden magyarnak. Németh Lászlónak számtalan más feladata is van. Ezek közül ez csak az egyik. Ennek ellenére az Olaszországban élő, illetve dolgozó magyar paptestvéreivel, Ruppert József és Izmindy Antal atyákkal, és a Pápai Magyar Intézetben tanuló papokkal együtt igyekszik biztosítani a lehetőségét, hogy ahol eddig volt magyar mise, legyen ezután is: Rómában és Milánóban havonta egyszer, a többi helyen évente néhány alkalommal.
Az elmúlt tíz év változásai a külföldi magyarok papjának feladatkörét is módosították. Ma már az emigránsok mellett a kint dolgozó magyarok is sokan igénylik az anyanyelvű lelkipásztori szolgálatot. Németh László szeretné, ha itteni hívei a hazai egyházzal és egymással is lelki egységre törekednének. A lelkipásztor ugyanis úgy látja, vannak lebontandó falak a régi emigránsok, az Olaszországba házasodók, és az itt dolgozók közt. A magyar misékre mindenkit szeretettel várnak - azt is, aki nem katolikus. Minden ilyen szentmise után ugyanis beszélgetésre, ismerkedésre is mód nyílik szerény agapé keretében.
Németh László most kézhez kapott kinevezését követően az egyik legsürgetőbb feladatának tekinti, hogy minden egyházmegyével, ahol van magyar mise, megteremtse a hivatalos kapcsolatot az egyházmegye vezetésével. Ez azért fontos, hogy minden magyar közösségnek legyen hivatalosan kijelölt temploma, és a lelkipásztori munka, a közösség élete beleilleszkedjék az egyházmegye életébe. Így ez a munka nem marad személyfüggő, és azt az utódok majd folytathatják. A tervek között szerepel egy magyar nyelvű értesítő elindítása is, ami nélkülözhetetlen a közösségekkel való kapcsolattartáshoz. Ez folytatása lenne az Angelus atya által küldött, Üzenet című lapnak.
Eddig az emigrációból nem született hivatás, pedig nagy szükség volna rá, hogy a Rómától délre eső területeken is sikerüljön rendszeresen misére, találkozókra egybegyűjteni az ott élő magyarokat. Áprilisban ismét lesz magyar mise Palermóban, és a remények szerint Nápolyban vagy annak környékén is, hiszen ott van a NATO egyik legfontosabb európai bázisa, ahol sok magyar katonatiszt tanul, dolgozik, közülük is többen igényelnék magyar pap szolgálatát.
Nem könnyű az olaszországi magyar lelkész feladata: különféle lelki-szellemi igényeket kellene kielégítenie, miközben erői és anyagi lehetőségei is végesek, és kevés magyar pap él Olaszországban, aki segíthetné a munkában.
Németh László törekszik arra, hogy ha magyarországi főpap jár Itália földjén, akkor az találkozhasson az itteni magyarokkal, hogy érezzék a magyar katolikus egyház gondoskodását, a vele való egységet. Így mondott már magyar misét Olaszországban Paskai László bíboros, Seregély István érsek, az MKPK elnöke, Keresztes Szilárd hajdúdorogi, Balás Béla kaposvári és Tempfli József nagyváradi püspök is.
A miséken mindig szép számmal vannak. Olaszországban, magyar szülőktől született fiatal éppúgy, mint régi, egykor emigránsként letelepedő idősebb. Ott áll a követségi alkalmazott, s ott a Vatikánban dolgozó pap is. S mindegyikük szíve ugyanazt érzi, mikor a szentmise végén felhangzik a magyar Himnusz: magyarok vagyunk, magyar a hitünk, imádkozni is magyarul tudunk a legjobban.
(bókay)