Soroksár: épített és lelki torony

Soroksár-Újtelep a főváros déli részén, a Duna egykori árterületén példázza a régmúltat, a közelit és napjaink valóságát. Hajdanán itt végződött a főváros, takaros kertes kis házakkal, amelyekben a szerény jövedelmű emberek találtak otthonra. A szocializmus utolsó évtizedében a kor egyik falanszter-lakótelepe kezdett itt épülni (sokaknak mégis reményt adva), ma pedig elegáns sorházak és társasházak népesítik be a pusztaságot, új városrész-központot alakítva ki. Mondják, itt a fővárosinál még mindig jóval olcsóbban lehet elegáns lakáshoz jutni. Már akinek van legalább tizennyolc-húszmillió forintja. A vidék története azonban nem valamiféle sikertörténet, hiszen az itt élők, s az otthont itt sem találók, de az egész ország múlt-jelen -- díszleteiben ugyan változó -- nyomorúságára emlékeztet a régi házsor szélső kicsiny épületében a Fatimai Boldogasszony-szobor. Ma még itt húzódik meg a plébánia és a kápolna, a néhány esztendeje plébániává előlépett egykori lelkészség, ahonnan annak idején Novák József atya meghirdette a Magyarország határainál is szélesebb kört felölelő fatimai imamozgalmat.

A fatimai szobor, amely 1959 óta hív imádkozásra
Soroksár-Újtelepen

A portugáliai Fatimában három pásztorgyereknek látomása volt a század elején, amely látomás a kommunizmus uralmával, illetve annak bukásával függött össze. Manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kommunizmus, vagy ahogyan felénk nevezték, szocializmus évtizedein túljutottunk, ám ez, ha kissé figyelmesebben nézünk körül jelen-világunkban, nyilvánvaló tévedésnek bizonyul. A gondolkodásban, az érzelmekben, gyakran az érdekekben továbbra is ott munkál, s ma már szinte -- megint -- annak kell félnie, aki egyáltalán bírálni merészeli a materialista-szocialista-újkapitalista egyveleget. Elhitették velünk az egykori brosúrák a szocializmus és kapitalizmus kibékíthetetlen ellentétét, miközben 1990-től annak vagyunk tanúi, hogy ugyan veszekszenek egymással, de ez az egy tőről fakadók egymás közti marakodása.

A fatimai imára tehát nagyon is szükségünk van. Az erőre, az irgalomra, az isteni világosságra, hogy több mint kétszáz esztendő után a világnézeti választás elé jutott fehér civilizáció -- az eddigi abszolút anyag-ember kép után, mely világkép kiüresedett, s mely bukásának vagyunk tanúi, részesei -- irányfényt kapjon.

Ki gondolná -- ismervén azt a kort, amikor pufajkás hóhérlegények grasszáltak az országban, és tartották rettegésben a lakosságot, a szinte ki tudja, hányadik magyar holokauszt idején, 1956 után --, hogy a soroksári lelkészségre a közel két méter magas, Fatimában föladott szobor megérkezhet. Ennek is jelkép ereje volt, s azóta is vonzza a Fatima nevével összeforrott Kondor Lajos atya adománya a hinni akaró és hinni tudó, az ima erejében, a világ jobbra fordulásában bízó embereket. Van, aki személyesen zarándokol el ide, sokan lélekben térdepelnek le a szűk kápolnában.

Ám odébb, az alakuló városrész-központ egyik kiemelkedő helyén földbe ütött ácsolt kereszt jelzi: templom épül. Király Attila plébános, aki két esztendeje szolgál Újtelepen, végre, elődei évtizedes várakozása után megkapta az építéshez szükséges valamennyi engedélyt. S a közeli napokban, ahogy a talaj fölenged a tél szorításából, megkezdődnek a földmunkák, s ősszel valamikor tető alatt áll majd a Szent István-templom. Az épület szerkezete idén mindenképpen elkészül, mondja a plébános, s ez a helybélieknek, akik most "élik be" új lakhelyüket, ösztönzést ad, bizakodást, hogy otthont találtak. Ahol templomtorony magasodik -- az újtelepi negyven méter magasba ível, a közeli M-0-ás körgyűrűről is látható lesz --, az a hely alkalmas emberi életre: a test és a lélek örömére, nyugalmára.

Király Attila plébános a fakeersztre mutat,
amely helyen tavasszal megindul az építkezés

A plébánia körül ma is élénk élet folyik. Életre hívták a helyi tömegsport-egyesületet, amelynek programjain olyanok is részt vesznek, akik talán még soha nem jártak a kápolnában. A gyerekek közül egyre többen jelentkeznek hitoktatásra, hittanos táborozásra és ott vannak a kirándulásokon vagy éppen ügyességi kerékpárversenyeken. Egy elhagyott üzlethelyiséget szeretnének közösségi háznak megszerezni, s ebben is segíti őket, hogy a plébániaközösség "lelki erőművét" felismerte a helyi önkormányzat.

A templom -- az évtizedek óta várt -- befejezéséhez azonban még jócskán szükség lesz anyagiakra. Ezért fordul a plébános "minden jó szándékú emberhez", bízva abban, hogy a templom lelki tornya Soroksáron túlról is "látható" lesz.

(elmer)