Ezzel a címmel mutatta be a Nemzeti Színház Szeghalmi Elemér munkatársunk irodalmi összeállítását február 16-án. Szélyes Imre, Császár Angela, Csurka László, Raksányi Gellért, Kubik Anna és mások előadásában hangzottak föl a magyar irodalomból prózai részletek és versek. Pázmány Pétertől Illyés Gyuláig ível a szerzők sora, s a szövegek a haza, a hűség, a nyelvben megmaradó hiteles emberség üzenetét közvetítik. A „Fohász” szerkesztőjét arról kérdeztem, mikor született meg a 2000. kettős jubileumi évben különösen is aktuális összeállítás gondolata.
A „Fohász Magyarországért” irodalmi oratórium gondolata korábban, Raksányi Gellért színművész barátomban merült föl, s ezt hosszú évekkel ezelőtt mintegy két nap alatt készítettem el – mondja Szeghalmi Elemér. Az összeállítást most más formában kellett a Nemzeti Színház Várszínház-beli előadására átalakítanunk. Kimaradt az összekötő szöveg, néhány helyen a prózai és a verses anyagban is módosítani kellett. De ami a leglényegesebb: megmaradt a nemes alapgondolat, hogy ez az ország a történelemben őt ért súlyos szenvedéseiért, kínjaiért Istenhez küldött „fohászt” érdemel a nemzet mai túlélőitől.
Előzetesen alig kapott publicitást a bemutató, amely pedig a millenniumi esztendőben az egyik ünnepnap volt. Milyen visszhangja van az előadásnak?
Nemeskürty István és a Millenniumi Kormánybiztosság Hivatala fölismerte a műben a millenniummal összefüggő érintkezési pontokat, és az összeállítást támogatásra érdemesnek találta. A Nemzeti Színházat tartottuk a legméltóbb megvalósítónak ehhez a feladathoz. Iglódi István igazgató-főrendező beállításában, a színház jeles művészeinek – két színvonalas, kitűnő csoport – közreműködésével február 16-án meg is történt a bemutató; a legközelebbi március 1-jén lesz. Tárgyilagos megítélés szerint a jelenlévő keresztény és magyar szellemiségű közönség körében a „Fohász” rendkívüli sikert aratott. Kilátás nyílik arra is, hogy a társulat vidéki centrumokban: ismertebb templomokban, várkastélyokban is fellépjen ezzel a műsorral.
Igen fontos eleme az oratóriumnak a magyar nyelv…
Pázmány veretes hangú imájától Kölcsey és Vörösmarty himnikus emelkedettségén át a nemzeti klasszicizmus nemes pátosza mellett a jelenkor íróinak belső vallomásáig irodalmi nyelvünk gazdagságát, valóságos kincsesbányáját fedezhetjük föl a művek elhangzásakor. Ebben a nyelvet és stílust rontó-romboló korszakban mindennek a jelentősége szinte felmérhetetlen. Sokunk véleménye szerint megméretett a Nemzeti Színház társulata is: nincs ma hazai színházi együttes, amely ezt a produkciót ilyen színvonalon és ilyen magyar lelkülettel tolmácsolni tudná.
elmer