Entz Géza művészettörténész a rendszerváltozás kezdete óta számos fontos intézmény szervezésében, illetve irányításában vett részt -- 1990-től a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökeként, majd a Kelet-Európa kutatásával foglalkozó Teleki László Alapítvány megszervezőjeként, a közelmúltig az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökeként, mostantól pedig a külföldi magyar intézeteket irányító, újonnan létrehozott főigazgatóság vezetőjeként.

Mind egyházi oldalról, mind a magyarság és a magyar kultúra kapcsolatrendszere szempontjából fontos -- ám ritkán szóba kerülő -- kérdés a keresztények egysége, a keleti és nyugati világ kapcsolata. Vajon ő hogyan vélekedik a keresztény egységről?

-- Úgy gondolom szét kell választani a tanítás megfogalmazásának kérdését a felekezeti különállás tényétől. A tanításban való egység elméletileg könnyebben megvalósítható, vagyis nem az a központi probléma, hogy a teológusok nem lennének képesek megérteni egymást.

"Az egység megkerülhetetlen..."

Véleményem szerint az egység megvalósulásának útjában álló okok elsősorban az érintett társadalmak különbözőségében gyökereznek. Ezért emberi számítás szerint az egység megvalósulásának még igen távoliak az esélyei. Jól érezhető például a grúz katholikosz kemény elutasító magatartása, s az is, hogy a Szentatya és a moszvai pátriárka találkozója folyamatosan meghiúsul. Egyik eset sem magyarázható kizárólag spirituális, vagy teológiai szempontokkal.

Mindnyájan tudjuk, micsoda óriási a különbség a keleti és nyugati társadalmak között, s hogy a kettő nehezen egyeztethető össze egymással. Békés koegzisztenciát kikényszeríthet a politika, de az integráció már más dolog.

Az egyházi és világi hatalom szétválasztása a nyugati kereszténységben jött létre, míg e két szféra az ortodoxia vonatkozásában nem vált el ilyen élesen egymástól. A lelki szinten való egység demonstrálása csak kivételes esetekben valósult meg -- mint például VI. Pál és a konstantinápolyi pátriárka, Athenagorasz találkozásakor. Természetesen ezeket fontos jeleknek lehet tekinteni, ám a valódi párbeszéd esélyei még igen távolinak tűnnek.

A katolicizmus és az ortodoxia viszonya a magyarok számára is fontos kérdés, hiszen mi éppen a nyugati és keleti kereszténység határán élünk. Az erdélyi, a kárpátaljai és a vajdasági magyarok folyamatosan érintkeznek evvel a problémával. Ezért a mi szempontunkból különösen lényeges az ortodoxia mint társadalmi és kulturális jelenség mélyebb megismerése és megértése. Az egység ugyanakkor megkerülhetetlen morális imperatívusz, ezért is kell intenzíven arra törekednünk, hogy egymást jobban megismerjük!

D. Roska Zsófia