A Nemzeti Pedagógus Műhely, a XI. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Közéleti Önképzőkör szervezésében rendezték meg február 18-20-án Immár kész a leltár címmel a budapesti Szent Margit Gimnáziumban azt a konferenciát, amelyen német nyelvterületről érkezett előadók is szerepeltek, ezzel folytatva a tavalyi Bátorság az etikához című találkozót. A rendezvény főszervezőjét, Baranyi Károlyt kérdeztem a mostani tanácskozásról.

-- A nemzet, az ország szempontjából rendkívül fontos, hogy kialakítsuk azokat a civil -- tudományos és szakmai -- kapcsolatokat, amelyek Magyarországot mindig is kötötték Európához, csak a vasfüggöny idején szakadtak meg. Nem tudok arról, hogy ilyen szoros kapcsolat lenne bármely hazai és nyugati civil szervezet között, mint a Nemzeti Pedagógus Műhely és a legalább harmincezer tagot tömörítő svájci, német és osztrák szakmai szervezetek között, amelyek közül is kiemelkedik a Mut zur Ethik (Bátorság az etikához) mozgalom.

Szellemi életünk föltétele az ilyen kapcsolatok ápolása. A Horn-időszak alatt született ezen szellemi barátság, amikor idehaza beszűkültek lehetőségeink. Azóta évente egy-két alkalommal látogatunk el az említett országokba, ahol a legutóbbi választások után elmondhattuk: remény van Magyarország újjáéledésére, mert a fiatalok győztek.

-- A tavalyi, etikáról szóló konferencia után idén az értékekről cseréltünk eszmét. A kétezer éves kereszténységet és az ezer esztendős magyar keresztény államiságot ünnepeljük, s ez illő alkalom, hogy fölmutassuk, mit adott a kereszténység, mit alkotott a nemzet ez idő alatt. Ezért esett szó a szépségről, a jóságról és az igazságról, mint szellemi és transzcendens értékekről, s a méltóságról, szabadságról, hűségről, mint társadalmi és személyes értékekről. De ugyanígy szóltak az előadók az információról, az energiáról, a kozmoszról, a világról, az életről mint értékről.

Mindezt okulásul föl kívánjuk mutatni másoknak. Ha ugyanis az emberek nem szembesülnek azzal, mi tekinthető értéknek, hamis normák és eszmények kerülnek szemük elé: a pénz, különösen a készpénz, a pillanatnyi érdek és haszon. S ez rendkívül aggasztó.

Kik támogatták a konferencia megrendezését?

-- Pillanatnyilag még csak ígéreteink vannak, pénzt ez idáig nem kaptunk, így igen nehéz körülmények között, magánhitelezéssel dolgozunk. Az Oktatási Minisztérium, Pokorni Zoltán miniszter jelezte támogatását. A Honvédelmi Minisztériumtól is kaptunk biztatást...

A sajtónyilvánosságra jellemző, hogy olyan konferenciáról, amelyen a hazai és a nyugati szellemi élet jelesei szólalnak föl -- magyar részről Lovas István akadémikus, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, Makovecz Imre építész, Döbrentei Kornél költő és mások --, alig-alig adnak hírt, vagy azt gondolják, a tudósítás kimerülhet a legismertebb ember megszólításában, aki saját gondolatairól beszél, s nem a konferencia lényegéről.

Baranyi Károly ismert arról, hogy nem adja föl egykönnyen harcait. A mostani nehézségek ellenére lesz-e folytatása az immár évekre visszatekintő szellemi műhelynek? Egyes értelmiségi körökben számon tartják az itt megnyilvánuló eszmeiséget.

-- Mindent meg fogok tenni a jövőben is a keresztény értelmiségi szellemiség hirdetéséért. Már gondolkodom a jövő évi konferencia témáján. S különösen sarkall, hogy idén is sok fiatal hallgatta végig az előadásokat, s ők is tudják, amit magunkban sem árt újból és újból elismételni: a világot az önzetlen tett viszi előre.

Elmer István