Lengyelország és Erdély reménye

„Légy meggyőződve arról, hogy a földkerekség bármelyik részén leszel is, én a dicső Báthory nemzetségnek olyan odaadó tisztelője leszek, hogy mindig zengeni fogom mind a te, mind a háborúban és békében dicsőséges nagybátyádnak, Báthory Istvánnak érdemeit.”

Báthori Gábor fejedelmi címere

Ezzel a mondattal ajánlotta Palestrina, a híres XVI. századi itáliai zeneszerző egyik többszólamú kórusművét Báthory András magyar bíborosnak, akit négyszáz éve, 1599. november 3-án gyilkoltak meg. Hogyan jutott ilyen tragikus sorsra egy művészeket kedvelő főpap?

Az 1500-as években a Szentszék már több mint száz éve ébren tartotta egy nagy európai törökellenes szövetség gondolatát, és ebben a lengyeleknek és az oroszoknak is fontos szerepet szántak. A jezsuiták lengyel segítséggel képzelték el az oroszok unióját, amely a legfontosabb feltétele lett volna a Török Birodalom elleni hadműveleteknek. Báthory István erdélyi fejedelem volt ekkor a lengyel király, aki szívesen részt vett volna egy ilyen nagy akcióban, a Róma és Krakkó közötti kapcsolat legfontosabb láncszemének pedig unokaöccsét, Andrást szemelte ki.

Báthory András, a szatmári kapitány harmadik fia korán árva lett. Nagybátyjuk, a lengyel király vette magához unokaöccseit, akiket a krakkói udvarban nevelt. András Varsó közelében, a jezsuiták iskolájában tanult, és hamar kitűnt tehetségével, eszével, ezért az uralkodó tudatosan irányította a papi pályára. Egy rokon segítségével püspök lett, és a Lengyelországban időző Balassi Bálintot is elkápráztatta tudásával. Antonio Possevino jezsuita atya javasolta, hogy Rómában taníttassák tovább, István király pedig kelet-európai terveinek itáliai megismertetésére szerette volna felhasználni unokaöccsét.

1583-ban András vezette a Rómába indított küldöttséget, ahol nagy érdeklődéssel fogadták. Kiváló művészekkel kötött ismeretséget, fél évig tanult, a pápai udvarban pedig támogatója volt Borromeo Szent Károly milánói püspök is. 1584-ben a tizennyolc éves fiatalembert bíborosnak nevezték ki, és a tiszteletére rendezett ünnepségen mutatta be Palestrina fent említett kórusművét. Két év múlva ismét Rómába ment, István király törökellenes hadjáratának tervével, amelyet a pápa pénzzel is támogatott, de a háborúból nem lett semmi, mert nagybátyja meghalt.

András akkor tűnt fel ismét, amikor 1599 januárjában Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem már másodszor mondott le címéről, és Erdélyben zűrzavar alakult ki. A bíborost hazahívták Lengyelországból, és márciusban fejedelemmé választották.

Erdélyben azonban ekkor már Vitéz Mihály román vajda uralkodott, aki maga mellé állította a székelyeket is, és október végén Nagyszeben mellett legyőzte a bíboros hadseregét. A menekülő Báthory András, Csíkszentdomonkos határában elfogták és egy Ördög Balázs nevű székely legény megölte. A bíboros megpróbálta életében megvalósítani jelmondatát: „Feleslegesen él, aki senkinek sem használ."

G. Bartók Béla