Az intézményekről a főpásztor munkatársait kérdeztük, Keresztes Szilárd püspököt a leglényegesebbről, az egyházmegye lelkiségéről faggattuk.
— A rendszerváltáskor nálunk is nagy fellendülés volt tapasztalható: hirtelen megnőtt a templomba járók, az egyházi házasságkötések, keresztelések száma, de ahogy arra számítani lehetett, ez a lendület idővel alábbhagyott. Ám így is mélyült a hívek vallásossága, erősödött az egyházhoz való tartozás tudatossága.
Sajátos feladatunk a keleti lelkiség elmélyítése. A latin környezetben élve sok-sok latin elem került át egyházi életünkbe, liturgiánkba. Ez azért nem szerencsés, mert megmásítja a keleti liturgia eredeti szellemét, elhomályosítja annak ősi értékeit. A II. vatikáni zsinat és az azóta kiadott rendelkezések értelmében a keleti katolikus egyházaknak vissza kell térniük eredeti hagyományaikhoz. Nehéz, sok türelmet és tapintatot igénylő feladat ez a számunkra, hiszen évszázadok során épültek be liturgiánkba bizonyos római elemek, egy szokásrendet nem lehet egy-két év alatt fölszámolni, hiszen a türelmetlenség megzavarná, elidegenítené híveinket. Ez a munka több mint tíz éve folyik...
Milyen konkrét változások történtek ezen a téren?
— A nyilvános Jézus Szíve-tisztelet, a rózsafüzér imádkozása például jellegzetesen latin áhítati forma, és minden értéke ellenére idegen a keleti hagyományoktól. Ezek helyett inkább az utrennye és a vecsernye közös imádkozásának gyakorlatát vezettük be. Kisebb jelentőségű, mégsem lényegtelen, hogy amikor a latin liturgia során a hívek letérdelnek, a görög katolikusok fölállnak: a térdelés nálunk szorosan a bűnbánat kifejezésre juttatása.
A millennium megújulásra kell, hogy ösztönözzön...
— A magyar görög katolikus egyház volt az egyetlen a térségben, amelyet nem kényszerítettek be az ortodoxiába. Talán azért kímélt meg minket a Gondviselés, hogy ebben a történelmi órában mi, a legkisebbek tudjunk a többieknek segíteni.
Most is húsz határon kívüli magyar, vagy magyarul is beszélő kispap tanul a nyíregyházi szemináriumban, a mi egyházmegyénk költségén. A szomszédos görög katolikus egyházakkal sikerült olyan testvéri kapcsolatokat kiépítenünk, amelyeket nem terhelnek olyan nemzetiségi feszültségek, mint amilyenek a latin szertartású katolikus egyházak között érzékelhetők.
Kipke Tamás
Fotó: Cser István