A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia január 28-án sajtótájékoztatót tartott városligeti székházában.

Blanckenstein Miklós, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója a magyar katolikus egyház szentévi programjait ismertetve elmondta: kevés központi ünnepséget szerveznek, hogy a hívek elsősorban az ökumenikus, illetve a helyi rendezvényekhez csatlakozva ünnepelhessenek. A katolikus egyház központi millenniumi ünnepségeit az állam összesen 39 millió forinttal támogatja. A Budapest Sportcsarnok leégése miatt a július 2-ára meghirdetett katolikus nagygyűlést valószínűleg a BNV „A" pavilonjában tartják meg.

Veres András püspök, a MKPK titkára az szja 1 százalékából befolyt összegek felhasználásáról beszélt. A tavalyi esztendőben 310 ezer állampolgár rendelkezett érvényesen az 1%-ról, a felajánlott összeg 838 millió forint volt. Ezt egészítette ki az állami költségvetés a rendelkezők arányában 2 milliárd 91 millió forintra. Ez az összeg lesz az idei költségek fedezete. (Egy évvel korábban 308 ezer személytől 660 millió forint felajánlás érkezett és a költségvetés akkor ezt 1 milliárd 908 millió forintra egészítette ki. Ez az 1998-as felajánlás és kiegészítés volt a tavalyi év kiadásainak fedezete.)

A felajánlott pénzt 1999-ben a katolikus egyház alaptevékenységeire költötték, a következő elosztásban: a normatív és kiegészítő támogatáson felül az oktatási és nevelő intézmények 200 milliót kaptak, az egyházi intézmények vagyonbiztosítására 100 milliót, a katolikus papok, szerzetesek egészség- és nyugdíjbiztosítására 200 milliót, idős, nyugdíjas egyházi személyek minimálnyugdíjának kiegészítésére 150 milliót, az egyházközségek támogatására 500 milliót, bérköltségekre és járulékokra 400 milliót, működési költségekre megközelítőleg 750 milliót használtak fel az összegből.

A sajtótájékoztató jelentős részében az egyház gazdasági helyzete volt a téma. Keresztes Szilárd megyéspüspök, a püspöki kar gazdasági bizottságának vezetője elmondta, hogy a sajtóban elterjedt, úgynevezett „Bitang-kasszákkal" kapcsolatos híresztelések nem felelnek meg a valóságnak. Az viszont igaz, hogy a magyar püspökök 1984-ben úgy határoztak: az egyházközségekben két pénztár működjék. Az egyházközségi pénztárba a költségvetési támogatások vagy más bevételek kerüljenek. Ezek ellenőrzéséért a megyéspüspök és munkatársai felelősek. Létezik a templompénztár, ebbe a templomi pénzek, perselypénzek, a hívek adományai kerülnek. Efölött a plébános rendelkezik, de az összeg alakulásáról rendszeresen beszámol a kerületi esperesnek és megyéspüspökének is. A püspök leszögezte: mindkét kasszáról bizonylatokkal dokumentált, kellően ellenőrzött pénztárkönyv készül. Van egy harmadik pénztár is, ahová a stóladíjak folynak be. Ez utóbbiért is felelős azonban erkölcsileg és pénzügyileg is a plébános, illetve a vezető lelkész. Keresztes Szilárd külön felhívta a figyelmet, hogy az adományokból származó jövedelmek után az egyházi alkalmazottaknak nem kell adót fizetniük. A főpásztor nem tudja, hogy napjainkban léteznek-e az úgynevezett kockás füzetek. A pártállami időkben az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) tevékenysége miatt rákényszerültek, hogy egyes, kisebb munkálatokért zsebből fizessenek. Keresztes püspök határozott véleménye, hogy adóügyi szempontból az egyházmegyékben rendben mennek a dolgok.

(MK)