-- Idén a keresztény államiság ezer esztendős évfordulóját ünnepeljük. Ám a legtöbb politikai megnyilatkozásban, illetve a tömegtájékoztatás túlnyomó részében az ezer esztendős államiságról beszélnek. Vajon tudatosulhat-e kellőképpen így az ország lakosságában, hogy mit ünneplünk valójában 2000-ben? Ha ez sikerülne, talán jobban érthetővé válna a nemzet számára az ünnep igazi tartalma.

-- Sajnos nyilvánvaló mesterkedés folyik annak érdekében, hogy amint a magyar nemzettől 1996-ban elrabolták a honfoglalás 1100. évfordulójának nemzetépítő, identitásunkat, önbecsülésünket megerősítő ünnepét, úgy már most megindultak a fanyalgások, a relativizálások a keresztény magyar állam megalapításának ünneplésével kapcsolatban azért, hogy ezt az ünnepünket is elsikkasszák. Ennek a törekvésnek tragikomikus kísérlete volt az a provokáció, amelyet szélsőséges libertiánus csoportok műveltek a Szent Korona kapcsán. Föllépésük jelentéktelensége akkor vált nyilvánvalóvá, amikor néhány tucat ember volt csak hajlandó arra, hogy a Szent Koronával szembeni demonstrációjukon részt vegyen.

A magyar nemzet egészének szeretete nyilvánult meg ugyanakkor január elsején, a Szent Korona átszállításakor. A nemzet pontosan tudja, mit jelent számára a Szent Korona múltjában, jelenében és jövőjében. Akik a Parlament előtt álltak a hidegben, fagyban, akik végigkísérték a Szent Koronát, akik az ország távoli részeiből, a határon túlról -- sokszor mostoha körülmények között -- utaztak Budapestre, hogy jelen legyenek, a nemzet egészséges életösztönéről tanúskodtak, s ez az, ami a jövőre vonatkozóan az igazi reménységet jelenti.

Látnunk és láttatnunk kell: nem pusztán a magyar állam adminisztratív kezdetéről, hanem a keresztény magyar államiság születéséről van szó. A magyar nemzet azért maradhatott meg, mert Szent István a kereszténység alapjaira helyezte az országot. Az ország sorsa mindig akkor vett katasztrofális fordulatot, amikor a Szent István-i alapoktól jobbra vagy balra lecsúszott az ország.

Szent István keresztény Magyarországot hozott létre, s éppen ezért volt toleráns más nemzetiségűekkel és más vallásúakkal szemben. Ha volt a földön befogadó ország, ez éppen a Szent István-i Magyarország, éppen mert keresztény volt. Antall József ugyanezt a gondolatot fogalmazta újra nevezetes szellemi végrendeleteként: Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője. Magyarország jövőjét ma is a keresztény Magyarország jelenti. Elegendő Orbán Viktor miniszterelnök beszédére vagy Seregély István érsek, a püspöki kar elnöke szentbeszédére emlékeztetni január elsején. Pontosan megfogalmazták a Szent Istvánnal indult keresztény Magyarország eszméjét és valóságát.

-- Vajon a médiában miért nem kaphat ez jelentőségének megfelelő hangot?

-- Egy magát "szabadgondolkodó értelmiséginek" nevező csoport monopol módon akarja uralni a médiát. A kezükben lévő hatalom birtokában önkényesen osztogatják a címkéket: nem értelmezik, hanem átértelmezik a valóságot. Elveszítjük értékeink és érdekeink megvalósításának lehetőségét, ha manipulációiknak engedve valamiféle rosszul értelmezett szemérmességből lemondanánk a keresztény Magyarország kifejezés használatáról. Számomra tanulságos volt, amikor a közelmúltban megtámadták Spányi Antal püspököt, mert keresztény Magyarországról beszélt. Kérdezem tisztelettel: mit kellene a támadók szerint kívánnia egy katolikus püspöknek? Krisnás Magyarországot?! Vagy eklektikus szubkultúrák halmazát?

-- Hogyan küzdhetünk a téves, hamis, illetve gyakorta rosszindulatú nézetek ellen?

-- Ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat, ugyanakkor pontosan fogalmazzuk meg értékeinket. Ha a "médiaértelmiség" manipulációjának, ízlésének engedve saját alapszavainkat sem merjük használni, akkor ők mindent megkérdőjeleznek. Szent Pál azt mondotta: ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába? Ezért nem lehet maszatolnunk, világosan meg kell mondanunk, mit akarunk, pontosan azt, amit Szent István: keresztény Magyarországot.

-- Az államtitkárság részt vesz a millenniumi rendezvények szervezésében. A programok alkalmasak-e arra, hogy az ezer esztendős keresztény magyarságunkból következő tanulságokat és jövőre vonatkozó föladatokat a nemzet egésze elé tárja? Az ünneplés gesztus a múlt iránt, ám erőforrás kell legyen az előttünk álló időre.

-- A millennium kapcsán a kereszténység különös hangsúlyt kap. A miniszterelnök úr a hat legjelentősebb egyházi személyiségét hívta meg az augusztus 20-i központi rendezvényre. II. János Pál pápa képviseletében Angelo Sodano bíboros (a pápa a jubileumi évben csak a szentföldi zarándokút idejére hagyja el Rómát), I. Bartholomaiosz, konstantinápolyi egyetemes patriarcha (ez természetes, ha arra gondolunk, szent életű Hyerotheosz püspök személyében előbb volt bizánci püspöke a Kárpát-medencének mint latin), II. Alekszij orosz patriarcha képviseletében valószínűleg Kirill metropolita, a canterbury érsek, illetve a Rajnai Protestáns Szövetség elnöke, Manfred Koch és az Egyházak Világtanácsának főtitkára, Konrad Reiser látogat el Budapestre.. Rajtuk kívül még számos meghatározó egyházi személyiséget hívtak meg az egyházak vezetői, s ehhez a magyar állam minden segítséget megad.

-- A kormány másfél esztendei munkája alatt hogyan alakultak az időről időre visszatérő -- 1994-98 között mélypontra süllyedt -- egyházpolitikai kérdések? Legutóbbi értékelésében a kormány sikeresnek ítélte az egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkárság munkáját.

-- Az elismerés persze megerősítést jelent számomra, de az egyházpolitika végső soron az örökkévalóságra irányul, ennek megfelelően az igazi bizonyítványt "odafönn" állítják majd ki. A kormányprogram ide vonatkozó részének -- amelyet annak idején lényegében én dolgoztam ki, s így nem nehéz azonosulnom vele -- lépésről lépésre való végrehajtása folyik. A lényeg: az egyház nem az állami intézményrendszer valamilyen alrendszere, hanem sui generis valóság, ezért állam és egyház viszonyában nem fogadható el semmiféle alá-fölérendeltség, csak a mellérendeltség, s az állampolgári jogegyenlőségből következően az egyházi intézményeknek ugyanolyan mértékű finanszírozást kell kapniuk, mint a hasonló feladatokat ellátó államiaknak. Nem privilégiumok osztogatásáról, hanem a korábbi diszkriminációk megszüntetéséről van szó.

Az egyházi ügyek három pilléren nyugszanak. Az első a korábbi diszkriminációk megszüntetése volt jogi és pénzügyi téren is. Hogy csak néhány példát említsek 1998 szeptember elsejétől biztosítottuk, hogy az egyházi felsőoktatási intézményekbe járó diákok ugyanolyan tandíjmentességet élvezzenek mint az állami egyetemeken vagy főiskolákon tanulók. Visszaállítottuk a hitoktatás állami finanszírozását. Részletkérdésnek tűnik, de fontos: most már az egyházi intézmények ugyanolyan feltétellel pályázhatnak tornaterem építésére mint az önkormányzatiak.

-- Hogyan működik a pótlás ott, ahol a helyi önkormányzat, bár odavalósi gyerekek járnak az iskolába, nem részesíti kiegészítő támogatásban az egyházi iskolát?

-- A normatív támogatást, a "fejkvótát" minden iskola megkapja a gyerekek után. Ezt követően fölmérjük, hogy az előző évben az ország önkormányzatai mennyit költöttek iskoláikra, majd ezt az összeget elosztjuk az önkormányzati iskolába járó gyermekek számával. Így megkapjuk, mekkora átlagos támogatást kapott egy önkormányzati iskolás gyermek. Ezt beszorozzuk az egyházi iskolába járó gyermekek számával, a valorizációval felszorozzuk az értéket, s az összeget megkapják az egyházi iskolák fenntartói.

-- Az egyházi ügyek második pilléreként az egyházakkal kötött szerződéseket szokták említeni.

-- Az előző kormány a katolikus egyházzal (az Apostoli Szentszékkel) megkötötte a szerződést, de a többivel nem kötött hasonlót. Mi ezt a mulasztást pótoltuk. Megjegyzem, hogy a Horn-kormány a katolikus egyházzal kötött szerződést sem tartotta be a közoktatási, a felsőoktatási és az egyházfinanszirozási kérdésekben… Ennek rendezésére jött létre a magyar-vatikáni vegyes bizottság. A korrekció a közoktatási törvénnyel kapcsolatban megtörtént, a felsőoktatási törvény esetében a megállapodás szövege megszületett, ez évben a parlament elé kerül, ugyanígy az adótörvényekre vonatkozóan is. De minden szerződés vagy törvény gyakorlatilag annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Az államigazgatás és a helyi közigazgatás alsóbb szintjein, a bürökráciában kísértenek még az egyházellenes reflexek, ezek szabotálásával szemben sziszifuszi állóháborút vívunk Balog Zoltán miniszterelnöki főtanácsadó úrral együtt.

A harmadik pillér az ingatlanrendezés lezárása. Az előző két kormány mintegy ezer ügyet rendezett kormányhatározattal, mi másfél év alatt több mint ezerhétszázat. Ezzel -- minden egyház tekintetében, jogi értelemben -- lezárult az ingatlankérdés, 2011-ig a végrehajtás van hátra, amelynek pénzügyi feltételei biztosítottak. Az előző kormány 4 éve alatt változatlanul 4 milliárd volt erre a célra. Tavaly öt milliárdra, idén hat milliárdra emeltük az összeget, jövőre szeretnénk hét milliárdra. 2011-ig hatvankét milliárd forintot kell ingatlankiváltásra fordítani, ebből látható, hogy ezekkel az összegekkel a törvény végrehajtható. Probléma, hogy az előző kormány 1999-re 4 milliárdos, 2000-re ugyancsak 4 milliárdos, 2001-re 2 milliárd értékben előzetes kötelezettséget vállalt. Az összesen tíz milliárdos örökölt "kifizetetlen számla" idén még igen megnehezíti a mozgáslehetőségünket. Ide tartozik az is, hogy miként az egyházi műemlékek egy része, a visszaadott épületek különösen is romos állapotban vannak. Ezek felújítása és fenntartása nem hitbuzgalmi feladat, hanem megkerülhetetlen állami kötelezettség. Megjegyzem, ezek idegenforgalmi bevétele sem az egyházaknál, hanem az államnál és az önkormányzatoknál csapódik le végeredményben. Ezért idén 4 milliárdos keret van egyházi épületek rekonstrukciójára, a Szent István Bazilika felújításán felül. Ennyi pénz még soha nem volt…

-- Tárgyalások folytak a Magyar Televízióval az egyházi műsorok időtartamáról, illetve sugárzási idejéről.

-- Az egyházi műsorok ideje jelentősen nőtt, s garanciát jelentő szerződés rögzíti, mikor milyen egyházi műsort sugároz a közszolgálati televízió. A műsorok elkészítése az adott egyház bevonásával és jóváhagyásával történik, így biztosított teológiai minőségük is.

-- Külön főosztály működik Schanda Balázs vezetésével, amely az egyházalapítási -- a gyakorlatban visszaélésekre módot adó, alkalmatlannak bizonyult - 1990-es törvény módosításának tervét dolgozza ki. Mára körvonalazódott az elképzelés...

-- Az egyházalapítási törvény szigorításának szükségességét többször hangsúlyoztuk. A törvény kétharmados, tehát annak megszavazásához az ellenzékkel, pontosabban az ellenzék egy részével kompromisszumot kell kötni. Magam szigorúbb törvénymódosítást szerettem volna, gondolom, a szocialisták enyhébbet. Kósáné Kovács Magda nyilatkozatából azonban úgy tűnik, a koncepció számukra is elfogadható. A kormánypártok és az MSZP szavazataival a kétharmados többség tehát biztosíthatónak tűnik.

-- Melyek a lényegi pontjai a tervezetnek?

-- A nem vallási szervezeteket az ügyészség törölje a nyilvántartásból. Gazdasági tevékenységet folytató társulatok, természetgyógyászok vagy áltermészetgyógyászok, a parapszichológia vagy destruktív tevékenységet folytató csoportok ne kerülhessenek vallási kategóriába, s az ezzel járó kedvezményekkel ne élhessenek vissza.

-- Ki dönti el, mely közösség nevezhető vallási szervezetnek, hiszen az egyházak és vallási csoportok önmeghatározását említik lényegi tényezőként.

-- A korábbi gyakorlattal ellentétben úgy tervezzük, hogy kizárólag a Fővárosi Bíróságon lehessen egyházat bejegyezni, mégpedig néhány olyan bírónál, akik képzettséggel, megfelelő ismeretekkel rendelkeznek ezen a téren is, munkájukat pedig megfelelő szakértők segítik. Ez által megoldható, hogy egy-két szó megváltoztatásával ne lehessen újból bejegyeztetni ugyanazt a -- lényegét tekintve -- nem vallási szervezetet.

-- A már bejegyzett "egyházak" meglehetősen vegyes képet mutató palettáján hogyan lehet rendet teremteni?

-- Az egyházakat, vallási közösségeket egyenlő szabadság illeti meg a vallásszabadság elve alapján, ez nem jelenti azonban azt, hogy az adó-, vám- és egyéb kedvezmények tekintetében az államnak azonosan kell elbírálnia egy tegnap kitalált vallási kísérletet vagy egy évszázadok óta működő, a nemzetet szellemileg, lelkileg, kulturálisan gyarapító, meghatározó vallásszociológiai realitást jelentő közfeladatot átvállaló intézményrendszert fenntartó történelmi egyházat.

-- Az egyházak támogatására szolgáló egy százalékos törvény is korrekcióra szorul.

-- Erre azért van szükség, mert a személyi jövedelemadót nem fizető honfitársaink -- a nyugdíjasok, a földművesek, a nagycsaládosok részben, vagy egészben ki vannak zárva abból, hogy egyházukat ilyen módon támogassák. A személyi jövedelemadó egy százalékának átutalása nem az adott egyház tényleges társadalmi támogatottságát, hanem pusztán a pénzes rétegek általi kedveltségét mutatja. Ezért olyan igazságos modellt szeretnénk bevezetni, amellyel minden felnőtt állampolgárnak biztosítjuk a lehetőséget, hogy nyilatkozhassék arról, mely egyházat kívánja támogatni. Így a kiegészítő támogatás elosztásánál valóban a társadalom egészének véleményét vehetjük figyelembe. Ez is meglesz ebben az évben, és ezzel minden igazán lényeges kérdést megoldottunk. Én nem akkor kezdtem el töprengeni mindezekről, amikor a kinevezésemet átvettem, hanem tíz évet gondolkodtam rajta, hogy pontosan mit kell tenni lépésről lépésre az egyház törvényi és anyagi szabadságának a visszafordíthatatlan biztosítására. Mert ennek az egyházpolitikának a lényege nem a méricskélő paktum az adott kormány és az egyház között, hanem a Szent István-i tanulság tudata, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.

Elmer István