L. más Mária Magdolna: -magdalai

PAZZI SZENT MÁRIA MAGDOLNA 1566-ban született Firenzében, a legelőkelőbb arisztokrata családban. A keresztségben Katalin nevet kapott. Már gyermekkorában sokat imádkozott. Iskolás korában tízóraiját a szegényeknek, vagy a börtön lakóinak adta. Már 12 évesen szüzességet fogadott. Ezt atyja nem igen akarta tudomásul venni, de végül is belenyugodott, hogy házasság helyett kolostorba vonuljon.

16 évesen karmelita lett, ekkor vette fel a bűnbánó Mária Magdolna nevét, fogadalomtétele alkalmából. Fogadalomtétele súlyos betegsége miatt még a próbaidő letöltése előtt, 1584. május 27-én megtörténhetett. Mindjárt utána elragadtatásba esett: sápadt és beesett arca megtelt, megszépült, szenvedő vonásai eltűntek, arca kipirult, szeme a feszületre szegeződött. Elragadtatása gyakran ismétlődött.

Az elragadtatások időszaka után öt éves lelki szárazság szakadt rá, sok kisértéssel, szenvedéssel, ő azonban hősiesen kitartott. 1590 pünkösdjén áldozás után szűnt meg hosszú próbatétele. Misztikus istenismeretre jutott, ennek ára igen sok szenvedés volt. Jelmondata is erről szólt: “Nem meghalni, hanem szenvedni.

Állandóan imádkozott, sanyargatta magát. Engesztelt a bűnökért is, de a hivatás nélküli papokért is. Újoncok mesternője, majd helyettes perjelnő lett. Mint elöljáró is tanító bölcs és gyengéden szerető anya volt.

Halála előtti éveiben egyre jobban kínozták betegségei. Hosszan és sokat szenvedett. 1607. május 25-én halt meg. Halálában ismét megszépült. Sírját egy év multán felbontották, teste teljesen ép és érintetlen volt. 1626-ban VIII. Orbán pápa boldoggá, IX. Kelemen pápa pedig 1669-ben szentté avatta.

Példája:

Ha fáj valami, azt mindég felajánlhatod valamilyen nemes célra!

Olvasmányok: 1Kor 7, 25-35; (Zsolt 148, 1-2.11-14; Jn 8, 31-32); Mk 3, 31-35 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: C475; II230; Z1537