DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS, áldozópap és egyháztanító dec. 4.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban, 622-ben. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínüleg apja hivatalát foglalta el.

726-ban a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét. Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról, a jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy egyházdoktora. Sok könyve elsősörban a képrombolók elleni vitairat volt.

Alázatossága példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja, hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk semmit, valószínüleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók 754-ben “kiközösítéssel” itélték el, és csak 787-ben a Niceai egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette.

Példája:

dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!

Olvasmányok: 2Tim 1, 13-14.2, 1-3; (Zsolt 18, 8-11; Jn 14, 23); Mt 25, 14-30 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: C497; T151