SZENT IZIDOR 560 körül született Kartegenában, Sevilla közelében, Dél-Spanyolországban. Édesapját fiatalon elvesztette, ekkor fivére, Leander püspök nevelte tovább. Testvéreitől sokat tanult vallásosság terén, hiszen egyik bátyja Szent Leander sevillai érsek volt, a másik Szent Fulgenciusz püspök volt, nénje pedig, Florentina szentéletű apáca volt. A tanulásban egy időben csüggedés vett erőt Izidoron, de magára talált és nagy szorgalommal tanult. Megtanult latinul, görögül és héberül, elolvasott minden könyvet, amihez hozzájutott, jártas volt minden szent és profán tudományban

Izidor bencés szerzetes, pap lett. Már 30 évesen apát lett. Bátyja halála után a nép és Rekkared király akaratára szülővárosának püspöke lett. Ékesszólóan cáfolta az ariánusok tanítását, a papság gondos nevelését ápolta, a szerzeteseket bölcs szabályokkal irányította.

A tudományok nagy kedvelője és pártfogója volt. Igyekezett átmenteni a római kultúra maradandó értékeit. Sok írása jelent meg, ezekből bölcsesség árad, kiváló teológiai művek, ezért kapta az egyháztanítói címet. Zsinatokat hívott össze, bölcs rendeletei segítették egyházmegyéje fejlődését. Sok iskolát és kolostort alapított. A középkor iskolamesterének tartotta. Ő volt az utolsó nyugati egyházatya. A Szentháromság volt a szívügye.

A 633-as IV. Toledói zsinat után már nem írt, hanem három évig készült halálára. 636. április 4-én halt meg. Halála előtt szőrruhát öltött, hamut hintve fejére tartott bűnbánatot. Így mutatott példát, hogy Isten ítélőszéke előtt csak Isten irgalmában bizakodva jelenhetünk meg. Székesegyházában temették el Szent Leander bátyja és Florentina nénje mellé. I. Ferdinánd spanyol király kiváltotta a móroktól az ereklyéit és Leonba vitette. XIV. Benedek pápa tette egyházdoktorrá.

Példája:

A nagy tudás nagy alázatossággal kell, hogy párosuljon!

Olvasmányok: 2Kor 4, 1-7; (Zsolt 36, 1-6.30-51; Jn 15,5); Lk 6, 43-45 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B32; II15; Z1495; C470; F404; M929