DOMONKOS spanyol nemesi családból származott, az ókasztíliai Caleruegában született 1170 körül. Családja szent életet élt, őt is az életszentség igénye vezette. Szüleitől még kisfiú korában esperes nagybácsijához került, ahol tovább fokozódott igénye az imádság, önmegtagadása, az irgalmassági cselekedetei.

Palenciában 1190-ben, 19 éves korában kezdett teológiát tanulni, és már ekkor elhatározta, hogy tudós könyvíró lesz.

Egy éhínség hatására elhatározta, hogy szegényen fog élni. Az 1200-ban történt pappá szentelése után is szegényen akart élni, közben 26 évesen az osmai székesegyházban kanonok volt. Szeretett volna misszionárius lenni, akkoriban a kunok megtérítése lett volna az álma.

III. Ince pápa Dél-Franciaországba küldte, ahol délies vidám életkedv, a katarok és valdiak szigorú életformája és egy nem túlságosan gyakorló kereszténység élt együtt. Hamarosan a szegények és nyomorultak lelki éhségével is találkozott. Ezek elfordultak az Egyháztól, tévtanokat vallottak. Domonkosék nem fölényeskedtek, hanem szegény és szerény igehirdetőként szóba elegyedtek az eretnekekkel és vallási tárgyú beszélgetésekben igyekeztek megnyerni őket. Ezt a módszert a pápa is megerősítette.

Ekkor, 1207 táján házat alapított Claret Vilmos segítségével a katolikus nők kiképzésére, és a Dél-Franciaországi eretnekeket, az albiakat kezdte téríteni. A térítés támogatására 1216-ban megalapította a “prédikáló testvérek rendjét” a domonkosokat. A következő években sok spanyol, francia és olasz kolostort hoztak létre.

Gyomorbetegségben szenvedett, ennek ellenére sorban látogatta testvéreit. A betegek szentségével megerősítve 1221. augusztus 6-án halt meg Bolognában, miközben egyik itáliai prédikációs útját tartotta. A bolognai Szent Miklós templomba temették el, sírját egy minden felirat nélküli kőlap fedte. 1233. május 24-én hamvait átvitték az új Szent Miklós templomba. 1234. július 3-án avatta szentté Rietiben IX. Gergely pápa. Ereklyéi ma is Bolognában pihennek, a tiszteletére emelt San Domingo templomban.

Jámbor hagyomány szerint az albi eretnekség elleni küzdelemhez Szűz Máriától a Szentolvasót kapta. Ma tudjuk, hogy ez a nagyhatalmú fölséges imádság jó két évszázaddal később kezdett terjedni. De biztos, hogy az ő fiai voltak legbuzgóbb terjesztői és maga Szent Domonkos volt egyik fő képviselője az olvasóimádság szellemének.

Példája:

Szerény igehirdetők nagyobb eredményt érnek el…

Olvasmányok: 1Kor 2, 1-10; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10; Jn 8, 12); Lk 9, 57-62 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B87; C266; F808; III150; M1097; T221; Z1633