L. más András: Dung-Lac Kim
Taegon
SZENT ANDRÁS apostol meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott
(Jn 1, 44), Kafarnaumban lakott, öccsével
Simon Péterrel dolgozott együtt.
Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában
(Jn 1, 35-42), amikor János rámutatott a Prófétára: “Íme az Isten báránya!”.
Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.
A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: “Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek”. Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.
A tanítványok között tanultak, járták az országot (Mk 1, 16-18;
Mk 3, 17; ApCsel 1, 13). Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust
(Mk 13, 3); ott van az első kenyérszaporításnál
(Jn 6, 8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni
(Jn 12, 22).
A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. “X” formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel
fogadott. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínűleg
70-ben történt ez. Testét Maximilla vette magához, illően eltemette.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik. Művészeti ábrázolásokon ferde kereszttel és kezében könyvvel ábrázolják.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
Példája:
hallgasd a hívást, és kövesd azt még veszély esetén is!
Olvasmányok: Róm 10, 9-18; (Zsolt 18, 2-5); Mt 4, 18-22 Irodalom: B129; BL63; C430; IV275; M809; Z1401