Húsz éve, 1980 januárjában halt meg Tamkó Sirató Károly, számos ismert gyermekvers szerzője. Nevét -- annak ellenére, hogy játékos versei nyomán mindenki előtt ismerősen cseng -- még a többkötetes, A magyar irodalom története című alapvető kézikönyv is figyelmen kívül hagyta.
Tamkó Sirató Károly 1905-ben született Újvidéken. Az éles eszű fiút (már gyermekkorában anyanyelvi szinten beszélt németül, szerbül majd franciául) szülei orvosi pályára szánták, de ő inkább a jogi karra jelentkezett, szembeszállva édesapja akaratával. Ez a lázadó magatartás korán induló költészetére is jellemző volt, bár kezdeti szárnypróbálgatásai a hagyományos lírát követték. Tizenöt évesen adta ki első könyvét, az Élet tavaszán című verseskötetet, amelyben elsősorban Petőfi, Arany, Juhász Gyula és a nyugati impresszionisták hatása tükröződik. A nagy újító változást Ady Endre és Kassák Lajos költészete indította az ifjú Sirató Károlyban, aki náluk találkozott a XX. századi lázadás költészetével, az avantgárddal. Tamkó az újszerű költészetet, e formabontó irányzatot magáénak érezte, és kialakított egy sajátos versformát, a síkverset, amely szakított a hagyományos lírával, sőt az avantgárd által kedvelt szabadverssel is.
A síkvers nem azonos az izmusok kalligrafikus verseivel, hanem a szöveget -- amely önmagában is elvont, szimbólumszerű -- tudományos elgondolással, matematikai összefüggésekkel, ábrákkal jeleníti meg. Tamkó újszerűsége értetlenséget váltott ki a kritikusokból és a kortársakból. A sok támadás arra késztette a huszonöt éves költőt, hogy az avantgárd fellegvárában, Párizsban telepedjen le, hogy értő közegben alkothassa meg költői szintézisét. Mire kibontakoztathatta volna sajátos líráját, összetett ízületi betegsége több mint tíz évre ágyhoz láncolta, ezért 1936-ban hazatért. Hosszan tartó betegségéből és ebből fakadó elszigeteltségéből a jóga megismerése emelte ki. A jóga elméletét és gyakorlatát évekig tanulmányozta, kísérletet tett arra, hogy a misztikumtól megfosztva a nyugati orvostudomány számára is elfogadhatóvá tegye. Az ötvenes évek avantgárdellenes kultúrpolitikája alatt a jóga biztosított számára megélhetést: jógaiskolát szervezett, hogy népszerűsítse az egészséges testkultúrát.
A gyermekversekhez egy OTP-felhívás indította a költőt. Olyan pályázatot hirdettek meg, amelyre takarékbetét-gyűjtést népszerűsítő verset kellett beküldeni Sirató Károly Jozafát című versével megnyerte a fődíjat, és felkeltette a gyermekkönyvkiadók figyelmét.
Attól kezdve leginkább gyermekíróként szerepelt az irodalmi életben, de ezt a tevékenységét is megpróbálta rendszerezni. A kicsik részére az anyanyelv elsajátítását célozta meg verseivel, a nagyobbakat pedig tudományos ismeretekkel kívánta gazdagítani. Így születtek meg az aprók számára a Tengerecki Pál vagy a Bőrönd Ödön című versek és a Mondjam még? játékos kérdezz-felelek. A nagyobbakhoz például a hottentottákról szóló Kattentotta című vers szól.
Bár Tamkó Sirató Károly költészetét -- sok más avantgárd és gyermekvers-költővel együtt -- nem jegyzik a nagy rendszerező-összefoglaló irodalomtörténeti kiadványok, verseit még hosszú generációkon keresztül mondogatják kicsik és nagyok egyaránt.
Géczy Árpád