Rónaszéki Gábor három éve plébános a tízezer lelkes Jánoshalmán. Hat plébánia, három fília tartozik a városhoz, köztük az Alföldre sajátosan jellemző tanyavilág három központja: Kecskés, Kisráta és Kiserdő. A plébános mellett egy káplán dolgozik, de a lelkipásztori munkában két diakónus és világi munkatársak is részt vesznek. Gábor atya korábban -- a lelkipásztori tevékenység mellett -- volt már érseki titkár, illetve tanított a veszprémi hittudományi főiskolán. Több szempontból is vannak tapasztalatai a hazai egyházról, amely szerinte ma még erősen papcentrikus: -- Ha nem látják mindennap az atyát, vannak, akik azt gondolják: vége a kereszténységnek -- mondja. -- Lelkipásztori egységekre van szükség, olyanokra, mint például a miénk. Nem végezhet minden munkát a pap. A villanyszereléshez, mérnöki kérdésekhez nyilván jobban ért egy szakember. Diakónusok és világi munkatársak bevonására van szükség. Az ő segítségükkel a papnak sem kell "beleszakadnia" a munkába.

E munka része -- melyben szintén számíthat segítőire -- a tanyavilág pasztorációja. Terepjáróval keressük fel az egyik központot, Kecskést. "Főútján" -- egy reménytelenül göröngyös földúton -- csak ezzel a járművel lehet haladni. Gábor atya évekig Trabanttal járt erre is, de ha valahol, hát itt elkél a komolyabb négykerekű. Mosolyogva meséli, eleinte jókat lehetett eltévedni errefelé, amíg kiismerte magát az úttalan utakon, amelyek nyáron homokosak (biciklivel olyankor nem lehet járni rajtuk), télen pedig a fagyott földön megáll a víz. A szomszédos tanyaközpontban van kiépített út -- ott a villany nincs bevezetve. Kecskés központjában viszont legalább áram van, ha már közlekedni csak nehézkesen lehet. A főúttól távolabb eső tanyákon azonban mindmáig nincs villany... Valahogy így érvényesült a javak igazságos elosztásának elve a szocialista településfejlesztés gyakorlatában...

A tanyai plébánosok régi háza teljesen elhagyatva áll

A tanyaközpont szívszorító képet mutat: sok helyen az esőzések miatt átázott, vertfalú házak, tönkrement -- lakott és elhagyott -- hajlékok állnak az út mentén. Akik csak tehették, elköltöztek innen. Elszegényedett réteg lakik már csak itt. Néhány jó állapotban lévő, felújított házat is látunk: ezeket városi emberek vásárolták meg -- nyaralónak. Ilyen olcsón -- esetenként 80-100 ezer forintért -- sehol másutt nem kapnak földet, házastul.

A terepjáróval elbukdácsolunk egy "Vegyesbolt" feliratú ház mellett. -- Ez volt a helyi üzlet -- mondja a plébános. -- Nyolc éve zárt be. Azóta mikrobusszal mozgóbolt jár ide, hetente kétszer.

Kecskésen csaknem hatszáz tanya működött még néhány évtizeddel ezelőtt is. Ma csupán hetven-nyolcvanban lakik összesen körülbelül száz-százhúsz ember. Nagy részük a szinte egyedüli lehetőséget jelentő erdőgazdaságban dolgozik. Emellett kis földjüket művelik, állatokat tartanak a ház körül. A lakosok inkább az idős korosztályhoz tartoznak. Alacsony a műveltségi szint, e tekintetben a szomszédos Kiserdő jobb helyzetben van. Kecskésen csak a mai gyerekek számára természetes, hogy megtanulnak írni-olvasni. Az országszerte az egyik legsúlyosabb problémát jelentő alkoholizmus a tanyavilágban (is) jelen van. Az együttélések gyakorta rendezetlen kapcsolatok. Igaz, ez sem itteni jellegzetesség... -- Az itteni emberek egyébként nagyon kedvesek, egyeneslelkűek, nyíltszívűek. Amit gondolnak, azt meg is mondják -- számol be tapasztalatáról elismerően Gábor atya.

A kápolna életveszélyessé vált épületét hamarosan le kell
bontani – mondja Rónaszéki Gábor atya

A helybéliek közül kevesen tartják a kapcsolatot az egyházzal, de ők gondját viselik a kecskési kápolnának, ahol kéthetenként van szentmise. Van, aki hat-hét kilométert is gyalogol hazulról, hogy idejöhessen. A ház az ötvenes években épült. Akkoriban nem adtak volna engedélyt templomépítésre, ezért a beadványban még paplakként szerepelt. Az építők azonban "elfelejtettek" közfalakat húzni: így jött létre az egyhelyiséges kis kápolna, ahol a miséken rendszerint tizenöt-húsz ember gyűlik egybe. A kápolnát -- csakúgy, mint a közelmúltban a mellette álló haranglábat -- hamarosan lebontják. Ugyanis életveszélyessé vált, mivel annak idején alapozás nélkül húzták fel az épületet. A falakon hosszú repedések húzódnak végig. -- Sajog a szívem érte -- mondja Rónaszéki Gábor -- mégiscsak egy darab múltam. Nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá. Van, aki azt mondja, minek itt misézni tíz ember miatt. De hát nekik van a legnagyobb szükségük rá. -- Azt mondja, amíg ő a plébános, nem adják fel ezt a helyet. Kápolnaként a szomszédos, elhagyott orvosi rendelőt tudják majd használni. Itt már nincs rendelés. Ha valaki egyedül él, távol a többi lakott tanyától, és rosszul van, talán napokig nem néz rá senki akkor sem. És Kecskésen telefon is csak egy helyen van... -- A közelben lévő, hajdani iskolaépületet egy vadásztársaság bérli -- ennek köszönhetően van villany a tanyaközpontnak ezen a részén is. Amikor Gábor atya káplán volt itt, még gyertyával működő diavetítőt használt -- a nyolcvanas évek vége felé. A kápolna mellé néhány éve építettek egy kis közösségi házat, ez megmarad a kápolna lebontása után is. Itt tanulhattak szabás-varrást a helybéli asszonyok, most már csak egy-ketten jönnek el ide, főzni. A korábbi tanfolyam mégsem volt eredménytelen: odahaza készítenek keresztelőingeket a plébánia számára. Ebben a kis házban van egy fürdőszoba is, ahol a gyerekek számára melegvizes mosakodásra -- volt lehetőség. Elromlott ugyanis a szivattyú, s nincs pénz a javításra, ami csaknem százezer forintba kerülne.

Szociális és lelki támaszra egyaránt szüksége van az itt élőknek. Amikor kifelé tartunk a tanyavilágból, a fiatal plébános elgondolkodik: -- Hogy lehet-e igazán segíteni rajtuk, azt magam sem tudom. De nagyon kell szeretni őket.

Szigeti László