SZENT NORBERT a Rajna vidékén, a Máás melletti Gennepben született 1080-1085 között hercegi családból. Egyházi szolgálatra szánták. A Xanteni templom kanonokja volt, de csak a kisebb rendeket vette fel, a papságtól elzárkózott. V. Henrik császár kancelláriájában töltött be fontos szerepeket. Egy villámcsapást követő ájulása után feléledve azonban elhagyta a világias életet, és remete, majd szerzetes lett. 1115-ben pappá szentelték, ettől kezdve teljes mértékben apostoli életet élt: Német- és Franciaországban prédikált.

Laon püspöke egyházmegyéjébe hívta. Ezt a területet Norbert álmában már látta, ezért elnevezte: “pratum monstratum”, franciásan Prémontré. Társaival itt megalapította a premontrei rendet. Többször is püspökké akarták választani, de ő mindég kitért. 1126-ban már nem tudott ellenállni, Magdeburgban lett érsek. Megreformálta a keresztény életet és a papságot, hirdette a szomszédos pogány népeknek a hitet.

Közreműködött a kettős pápaválasztás kérdésének rendezésében, azért Rómába utazott. Az út viszontagságai legyengítették. Magdeburgban hunyt el 1134. június 6-án. 1582-ben avatták szentté. Háborúk elől, és Magdeburg elprotestánosodása elől földi maradványait 1687-ben Prágába menekítették, ott a Strahovon nyugszik. Nevezik Xanteni vagy Magdeburgi Norbert néven is.

Példája:

Villámcsapásként ismerjük fel gyakran életünk célját.

Olvasmányok: Ez 34, 11-16; (Zsolt 22, 1-6; Mt 5, 3); Lk 14, 25-33(v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B56; C174; II264; F506; M996; Z1546