GRODECZ MENYHÉRT 1584-ben született Lengyelországban, a sziléziai Teschenben. A bécsi jezsuitáknál tanult, majd 1603-ban Brűnben a jezsuita rendbe lépett. Prágában az ottani árvaház lelkésze lett. Több nyelven beszélt. A harmincéves háborúban, 1618-bana kassai helyörség tábori lelkésze volt, a katonák szelídsége és jóindulata miatt nagyon szerették. Nagy hatása volt a szláv és német nyelvű legénységre.

Kassára kerülve Pongrácz Istvánt majd Kőrösi Márkot kapta segítőül. Bethlen Gábor és Rákóczi György református hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, mindhármójukat őrizetbe vették. Mivel nem voltak hajlandók áttérni, borzalmasan megkínozták, megcsonkították őket.

Őt is mezitelenül a ház gerendájára kötötték, testét késekkel össze-vissza szúrkálták, majd kardokkal és bárdokkal vagdosták, fáklyákkal sütögették. Végül a szennygödörbe dobták a haldoklót. István atyával még egy napig szenvedtek magukra hagyva, egész nap hallható volt megtört sóhajtozásuk. Csak néhány nap múlva temették el őket.

1620-ban kerültek maradványaik méltó helyre, az alsósebesi templomba, majd a hertneki várba. 1635-ben ólomkoporsóba zárva Nagyszombatba szállították az ereklyéket, és mindmáig az akkor még klarissza, de 1784-től orsolyita templomban vannak eltemetve. Szent X. Piusz pápa 1905-ben avatta boldoggá őket, majd II. János Pál pápa 1997-ben szentté avatta hármójukat.

Példája:

Hitedet semmiképp sem tagadhatod meg!

Olvasmányok: Bölcs 3, 1-9; (Zsolt 125, 1-6; Jak 1, 12); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: C313; III308; Z1673