L. más Piusz: V. Piusz

SZENT X. PIUSZ pápa 1835. június 2-án született a Veneto tartománybeli Riese falucskában. Eredeti neve Giuseppe Sarto. 14 évesen gyalog járt át naponta Castelfrancóba latint tanulni, és csak később lett bennlakó. Édesapja a földmívesség mellett levélhordó volt a falucskában.

1858. szeptember 18-án szentelték pappá. Kiváló pap volt, Tombolóban volt káplán, majd Salzanóban plébános. 1884-ben mantuai püspök, 1893-ban velencei pátriárka lett.

1903-ban választották pápává. Jelszava lett: “mindent Krisztusban megújítani”. Tetteit a lélek egyszerűségében, szegénységben és bátorságban vitte végbe. Mindezekkel az erényekkel felszította a keresztény életet a hívek között. Bátran harcolt kora tévedései ellen. Megújította a liturgiát, az egyházi zenét és a lelkipásztorkodást. Korábbra hozta az elsőáldozást és buzdított a gyakoribb szentáldozásra.

Sokat szenvedett a fenyegető háborús veszély miatt, sokat küzdött a nézeteltérések leküzdése érdekében. 1914. augusztus 20-án, az első világháború kitörésének fájdalmával hunyt el. A boldoggá avatáskor, 1951-ben felvették testét, az még teljesen romlatlan volt. 1954. május 29-én XII. Piusz pápa szentté avatta. XXIII. János pápa engedélyezte, hogy a velenceiek kérésének megfelelően holttestét néhány napra Velencébe vigyék. Hívei lelkes fogadtatásban részesítették. Ma a Szent Péter bazilika egyik oltára alatt nyugszik.

Példája:

Mindent Krisztusban megújítani!

Olvasmányok: 1Tesz 2, 2-8; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27; Jn 10, 14); Jn 21, 15-17 (v. pápák)

Irodalom: B92; C292; F821; T445; Z1658