L. más István: Diakonus Király

PONGRÁCZ SZENT ISTVÁN 1582-ben született Alvincen ősi erdélyi nemesi családból. Jezsuittáknál tanult Kolozsváron, majd 1602-ben szülei és rokonai tanácsa ellenére maga is jezsuita lett. Ausztriában, majd Kassán tanított és lelkipásztorkodott. Homonnára küldték hitszónoknak, majd Sárosra került a súlyosan beteg Péchy Zsigmond lelkének ápolására. Innen a protestáns hadak előrenyomulásának hírére Kassára sietett az ottani katolikusok bátorítására. Kassán társa volt Kőrösi Márk és Grodecz Menyhért.

Bethlen Gábor és Rákóczi György református hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, mindhármójukat őrizetbe vették. Mivel nem voltak hajlandók áttérni, pénzt sem lehetett tőlük kicsikarni, Bay Zsigmond kapitány emberei borzalmasan megkínozták, megcsonkították őket, majd a szennygödörbe dobták a haldoklókat.

István atyát leütötték, majd mezítelenül a ház gerendájára kötötték. Testét karddal vagdosták, fáklyával sütögették. Még egy napig volt életben a szennygödörben, sőt beszélni is tudott néhány szót a kápolna gondozójával, Eperjessy Istvánnal. Egész nap hallható volt megtört sóhajtozásuk. Csak néhány nap múlva kerültek ki a gödörből a holttestek.

1620-ban kerültek maradványaik méltó helyre, az alsósebesi templomba, majd a hertneki várba. 1635-ben ólomkoporsóba zárva Nagyszombatba szállították az ereklyéket, és mindmáig az akkor még klarissza, de 1784-től orsolyita templomban vannak eltemetve. Szent X. Piusz pápa 1905-ben avatta boldoggá őket, majd II. János Pál pápa 1997-ben szentté avatta hármójukat.

Példája:

Hitedet semmiképp sem tagadhatod meg!

Olvasmányok: Bölcs 3, 1-9; (Zsolt 125, 1-6; Jak 1, 12); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: C313; III308; Z1673