ASSISI SZENT KLÁRA Assisiban, 1193. (1194). január 20-án (vagy július 16-án) született előkelő nemesi családból. 1202-ben a felkelő kereskedők és polgárok elől hosszú időre Perugiában keresett a család menedéket. Mély tanulmányi ismeretekre tett szert, de Szent Ferencnek és társainak a példája teljesen magával ragadta. A szegénység és szabadság kisugárzása teljesen megfogta, ő is közéjük akart állni. Szülei hallani sem akartak szerzetről, ők egy jó házasságot szerettek volna. Klárának és húgainak mindent megtanítottak, ami egy nemes asszony számára szükséges volt: latin műveltség, házi és kézimunka. De hiába jöttek fiatalemberek, kérők, Klára nem a családi elvárásokhoz igazodott.

Klára 1212. március 19. éjjelén szökésre szánta el magát. Ferenc előtt letette a fogadalmat, lerakta ékszereit és gyönyörű aranyszőke haját tőből levágatta, ezzel is bizonyítva a világnak való meghalását. Átvette a szürke bűnbánati ruhát, a fátyolt és az övet. A Bastia melletti Szent Pál-kolostorban rejtették el bencés nővérek. Innen a San Angelo di Panso kolostor nővéreinél keresett menedéket, de amikor Ágnes-húga is csatlakozott hozzá, itt is zaklatta a családfő. Ezek után a Szent Damján templomot és kolostort meg kapták az időközben hozzá csatlakozott társnőivel, akik közt volt két húga, Ágnes és Beatrix, de még édesanyja is, Ortulana asszony. Igazi szegénységben és boldogan éltek itt.

Assisi Szent Ferenc társnőjeként megalapította a ferences II. rendet, az őróla Klarisszáknak elnevezett női szerzetesrendet. A ferences szegénységet kívánta élni, erre azonban a női szabályzatok közt nem volt még példa. Klára csak halála előtt közvetlenül kapta meg a szegénységet engedélyező pápai iratot.

Szigorú szegénységben élt, ám a szeretet és jámborság tetteiben nagyon gazdag volt. Kiváltságlevelet eszközölt ki III. Ince pápától, eszerint semmilyen vagyontárgy birtoklására sem szabad őket rávenni, vagy kényszeríteni. Sokakat vezetett tanácsaival. IV. Ince pápa többször is meglátogatta, lelki gyermeke volt Ugolino bíboros is, a későbbi X. Gergely pápa.

Mély lelki barátság fűzte Prágai Szent Ágneshez, aki rendtársa volt, és akivel rendszeresen leveleztek. Leveleiből új tanítás is kisugárzott: Krisztus titokzatos Testének tagjaiként mindenki felelős mindenkiért és egymást valóságosan segíteni is tudja. Ez már a mai valódi apostolság nagy kihívása…

Assisiben, a Szent Damján kolostorban halt meg 1253. augusztus 11-én. Vele temették el a “szeráfi szegénység privilégiumát” biztosító pápai iratot. Már 1255. augusztus 15-én szentté avatta IV. Sándor pápa. Épségben maradt testét a róla elnevezett bazilikában őrzik.

Példája:

Boldogok a szegények…

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8.11; Mt 5, 3); Mt 19, 27-29 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: B88; C274; F811; III189; M1111; T230; Z1638