SIGMARINGENI SZENT FIDÉL 1578-ban született a németországi Sigmaringenben, a felső Duna mellékén. Apja, Roy János a városka polgármestere volt, őt azonban korán elvesztette a kis Márk (ugyanis ez volt eredeti neve).

Jogot és teológiát tanult. Az egyetemi évek diákmulatságait elkerülte, inkább imádságra fordította szabad idejét. Mária kongreganista volt. A doktori fokozat elnyerése előtt egy főúri fiatalokból álló társaság vezetőjeként hat év alatt bejárta Németország, Franciaország, Itália és Spanyolország jórészét. Tudósokkal ismerkedett, nyelveket tanult, de a szegényeken is mindég igyekezett segíteni. Keresett ügyvédként Einsisheimben a “szegények ügyvédje” volt, híres a nagyon tiszteletteljes és nyugodt tárgyalási módjáról.

1612-ben kapucinus szerzetes, áldozópap lett, ekkor vette fel a Fidél nevet. 1621-től a Voralrbergben levő Feldkirchenben volt egy ideig gvárdián, majd Reinfeld és a svájci Frieburg voltak az állomáshelyei. Kemény életet élt, sokat imádkozott, virrasztott.

Fáradhatatlanul hirdette az igét. Hithirdetőnek elküldte őt a Hitterjesztés Kongregációja a kálvinista Raetiába, hogy az igaz tanítást megerősítse. Mezítláb, egy szál csuhában járta a falvakat, prédikált és vitákat vezetett. Türelmesen érvelt, szavából azonban tűz áradt. Ellenfelei érvek híján a nemzetiségi ellentéteket korbácsolták fel ellene, az osztrákok ellen lázítottak.

A svájci Seewisben szenvedett vértanúságot. A fellázadt tömeg a templomban nem bántotta, de a templomból távozó és Grusch felé induló Fidélt megtámadták 1622. április 24-én, és agyonverték az elfogult kálvinisták. Vértanú halála is példamutató volt, egy protestáns prédikátor a vértanúhalál hatására megtért, és maga hirdette Fidél tanításának igazságát. 1746-ban szentté avatták.

Példája:

Aki közületek a legnagyobb, az legyen a többiek szolgája!

Olvasmányok: Kol 1, 24-29; (Zsolt 33, 2-9; Jn 13, 34); Jn 15, 9-17 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B41; C472; II85; M940; Z1509