XAVÉRI SZENT FERENC, áldozópap dec. 3.

L. más Ferenc: Assisi Borgia Paolai Szalézi

XAVÉRI SZENT FERENC 1506. április 7-én született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású baszk volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.

Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.

A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: “Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!” Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.

A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sáncian szigetén (San Cesa, Kanton mellett), és ott halálos betegségben meghalt 1552. december 3-án.

Teste Goában nyugszik. V. Pál pápa fél évszázad múlva boldoggá avatta. 1748-ban XIV. Benedek pápa India és az egész Távol-Kelet védőszentjévé tette. A missziók védőszentje 1927-óta (XI. Piusz pápa).

Példája:

tanulj, légy szorgalmas!

Olvasmányok: 1Kor 9, 16-19.22-23; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10; Mt 28, 19-20); Mk 16, 15-20 (v. hithirdetők)

Irodalom: B130; C435; IV288; M813; T309