L. más Antal: Claret Páduai Remete

ZACCARIA SZENT ANTAL MÁRIA 1502-ben született Cremonában, előkelő családból. Ártatlan életet élt, különösen a szegényeket gondozta. Orvosnak készült Páduában, kitűnő eredménnyel tanult, hitoktatással is foglalkozott.

26 éves korában, 1528-ban pappá szentelték. Mindenkinek mindene lett. Honfitársai a “haza atyja” és az “angyal” jelzővel tüntették ki. Milánóban folytatta szeretet-tevékenységét. Munkatársakat keresett és talált, akik önzetlenül tudtak dolgozni. Bevádolták egyesek az inkvizíciónál irigységből, ám a vizsgálatok őt igazolták, sőt megkapta III. Pál pápa támogatását

1533-ban megalapította a Szent Pálról elnevezett (paulánusok) rendjét. Szabályzatot és nevet adott az 1530-ban Torelli Lujza által alapított női rendnek, a “Szent Pálról nevezett angelikák szerzetének”. Ezek a rendek a hívek erkölcseinek javítására szolgáltak. Egyesült erővel sikeresen reformálták meg az északolasz területen az erkölcsi életet. Kezdeményezésére terjedt el a negyvenórás szentségimádás gyakorlata.

Egy viszály elsimítására Guastallába utazott, sikeresen békítette meg a polgárokat, de súlyos betegségbe esett. Édesanyjához szállíttatta magát, és hozzátartozói körében Cremonában halt meg, 1539. július 5-én. Testét Milánóba vitték és az angelika apácák templomában temették el. Halála után néhány évvel a rendjük megszerzett egy kolostort a külvárosban. Erről a Barnabás kolostorról nevezték el később a paulánusokat barnabitáknak. 1890-ben XIII. Leó pápa boldoggá, 1897-ben pedig szentté avatta. Szent Pál levelével, kereszttel és szentségmutatóval ábrázolják.

Példája:

Mindenkinek mindene lenni, nincs ennél csodálatosabb érzés!

Olvasmányok: 2Tim 1,13 – 2,3; (Zsolt 1, 1-6); Mk 10, 13-16 (v., lelkipásztorok, v. férfi nevelők)

Irodalom: B70; C480; F705; III17; M1050; Z1596