L. más Antal: Claret Páduai Zakkaria

REMETE (NAGY) SZENT ANTAL 250 körül Egyiptomban született, a Kóma nevű faluban, gazdag családban. Nem szeretett iskolába járni, bár csodálatos emlékezőtehetsége volt. A Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben.

Szülei halála után gondoskodott húgáról, majd javait szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába az ott szép számban élő remeték közé, ott bűnbánó, de dolgos életet élt. A Nílus jobbpartján a hegyvonulat egyik erődjében töltött körülbelül 20 évet, eleinte magányosan, majd egyre több társsal. Megkereste és eltemette Remete Szent Pált.

Sok kisértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. A kísértések ellen még nagyobb önmegtagadások vállalásával küzdött. Sokan keresték fel tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség atyja lett, az Egyházért dolgozott. Tanítványa volt Szent Makáriusz.

A Diocletiánus-féle üldözés idején támogatta a hitvallókat, szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más utat szabott neki. és Szent Atanázt segítette az ariánusok elleni küzdelemben. Az egyedüllét vágyától hajtva 312 tájékán elvonult a Vörös-tenger közelében lévő Kolzim (Quolzoum) hegy tövében található forráshoz. Időnként meglátogatta tanítványait is. 105 éves korában hunyt el, 356. január 17-én.

Ezen a napon ünnepelte halála napját a kopt, szír és bizánci egyház, az 5. századtól pedig a Jeruzsálemi egyház is.

Példája:

A felismert igazságért kitartóan küzdjél!

Olvasmány: Ef 6, 10-18; (Zsolt 15, 1-11); Mt 19, 16-21 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: B12; C461; F0117; I65 ; M838; T69