SZENT AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Apja birodalmi tisztviselő volt, Gallia praetori prefekturájának a vezetője. Rómában tanult irodalmat és jogot, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

374-ben Milánóban működött mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt.

Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is.

Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett.

Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindég a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása. Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

Példája:

tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

Olvasmányok: Ef 3, 8-12; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27); Jn 10, 11-16 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B132; C442; IV.307; T87; Z1405