SZENT ZOERÁRD-ANDRÁS (SZÓRÁD) valószínűleg lengyel származású volt, és Lengyelországból jött Magyarországra a 10. században. Tagja lett a Nyitra melletti Zobor hegyen élő Szent Hippolit (Ibolya) bencés kolostornak. Ekkor vette fel az András nevet.

A még tökéletesebb élet iránti törekvésből Trencsén melletti Szkalkán remete lett. A remeték a világtól elvonulva végzik engesztelő, vagy dicsőítő imáikat, a legegyszerűbb körülmények közt. A magányosság egyrészt távol tart a világ kísértéseitől (szórakozás, bűn, kényelmesség, hiúság, lustaság, stb.), másrészt zavartalan körülményeket biztosít az ima és önmegtagadás gyakorlására.

1010 körül halt meg. Tanítványával, Remete Szent Benedekkel együtt, Szent László idején, 1083. július 17-én avatták szentté őket. Ereklyéiket a nyitrai Szent Emerán székesegyházban nagy tisztelettel őrzik. Legendájukat a bencés származású pécsi püspök, Szent Mór írta meg 1064 körül.

Példája:

Imádhoz keress csendes magányos helyet - akár egy templomban.

Olvasmányok: 2Kor 6, 4-10; (Zsolt 33, 2-9; Mt 5, 3); Mt 16, 24-27 (v. szent férfiak)

Irodalom: Z1602; F717; C480; III71