L. más Vince: Diakonus Ferrer

PÁLI SZENT VINCE Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én, egy Pouy melletti kis faluban. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Tagja volt a Mária kongregációnak. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.

Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állitólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, koldusszegény volt és szeretett volna egy jójövedelmű plébániát szerezni.Udvari káplán lett Valois Margitnál, IV. Henrik király elvált feleségénél. Feladata volt az adományok szétosztása. A szegényekkel való találkozás terelte figyelmét a sűrgős teendőkre. Bérulla pap, aki az oratoriánusok francia ágának Néri Szent Fülöp szellemében történő megalapításán munkálkodott segítettVince beállítottságának átalakításában. Ezentúl már nem magára volt gondja, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett hamarosan Chatillon-les-Dombes-ben.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Derüs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójjának.

Példája:

Derüsen és lankadatlanul végezd minden munkádat!

Olvasmányok: 1Kor 1, 26-31; (Zsolt 111, 1-9; Jn 10, 14); Mt 9, 35-38 (v. hithirdetők, v. jótékonykodók)

Irodalom: B104; C340; III78; M1069; T384; Z1708