SZENT MAXIMILIÁN MÁRIA KOLBE szegény lengyel munkáscsalád gyermekeként született Zdúnska Wolában 1894. január 8-án. Apja takács volt. A család szegénysége miatt a gyermekek iskola helyett otthon tanulták az elemi ismereteket. A ferencesek missziója hatására két testvér, a 13 éves Rajmund és Ferenc ferences szerzetes lett. Rajmund vette fel a rendben a Maximilián nevet.

1914-ben tette le ünnepélyes fogadalmát, és minorita szerzetes lett, majd 1918. április 28-án pappá szentelték Rómában. Elöljárói észrevették tehetségét. A rend Krakkóba küldte, ott a ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténetet tanított. Mária iránti gyermeki tisztelete vezette, amikor megalapította a “Szeplőtelen Szűz Hadserege” nevű társulatot. Ez hazájában is, de más országokban is eredményesen terjedt. 1927-ben új kolostort épített nyomdával, kiadóval egy új vallásos folyóirat számára.

1930-ban misszionáriusként Japánba ment, Nagaszakiban új rendházat épített saját nyomdával és japánok számára szemináriumot állított fel. Megromlott egészségi állapota miatt 1936-ban hazarendelték és a lengyelországi Niepokalanow (“a Szeplőtelen városa”) elöljárója lett.

A Lengyelországot megszálló német hadsereg többször letartóztatta, a varsói Paeiak börtönben tartották fogva, majd 1941. május 28-án Auschwitzba szállították. A 16670-es számot kapta. Egy szökés következtében tíz foglyot éhhalálra ítélt a tábor parancsnoka. Az egyik elitélt társuk, Gajowcek Ferenc családos ember volt, az ő helyébe Kolbe önként felajánlotta életét. Imával és áldással kísérte társait a halálba. 1941. augusztus 14-én ő is elhunyt a kivégzőorvos injekciója következtében.

VI. Pál pápa 1971. október 17-én boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta.

Példája:

Aki hivatásának él, életét felebarátjának, Krisztusnak adja!

Olvasmányok: lelkipásztorok vagy vértanúk.

Irodalom: B89; C485; F814; Z1640