SZENT KAJETÁN vicenzai grófi családból 1480-ban született Tienei Kajetán. Anyja a Szűzanya tiszteletére tanítgatta, olyan eredménnyel, hogy társai a “kis szent” névvel illették. Szeretett a szegényeken segíteni. Szeretett tanulni, előbb Vicenzában, majd Páduában tanult, jogtudós lett. 1505-ben II. Gyula pápa titkára lett és a pápai udvar szolgálatában állt. 1516-ban hosszú és alapos előkészület után pappá szentelték. Megalapította a teatinus-kongregációt, az “isteni szeretet társaságát”, amely Velence és Nápoly környékén terjedt el. Céljuk a tagok lelki megújhodása, a vallási és erkölcsi színvonal emelése volt.

Állhatatos volt az imában és a szeretetgyakorlatokban. Buzgólkodott a gyakori és méltó szentáldozás terjesztésén, de betegek ellátásával és gondozásával is foglalkozott. Szigorú szegénységre fogadalmat tevő papi társulatot alapított 1524. szeptember. 14-én. Ez első volt a maga nemében, tagjait kajetánusoknak, teatinusoknak, vagy kietinusoknak nevezték. Tanulmányozták a Szentírást és a teológiát, sokat imádkoztak és böjtöltek. Reformátor volt, de igaz és helyes módon. Meghonosították a negyvenórás szentségimádást.

V. Károly császár zsoldosai 1527. május 6-án kirabolták Rómát, a teatinus kolostort és templomot is feldúlták és a lakóit kegyetlenül megkínozták. Elrejtett kincset keresve Kajetánt is többször félholtra korbácsolták. A feldúlt városból Ostiába mentek, majd Velencében folytatták korábbi tevékenységüket. Az 1530-as pestisjárványban különösen nagy szolgálatot tettek. Nem sokkal ezután Nápolyban is házat alapítottak.

1547. augusztus 7-én halt meg Nápolyban, szigorú szegénységben, vezeklésben. Hamvait a nápolyi San Paolo Maggiore- templomban helyezték örök nyugalomra. Boldoggá 1629-ben avatták, szentté avatására 1671-ben került sor. Ferdinánd Mária bajor választófejedelem 1672-ben Bajorország (és egyben családja) védőszentjévé nyilvánította Szent Kajetánt. Tiszteletére Münchenben szép templomot építtettek.

Példája:

Szent szegénység, szent élet, szent tudás hatalmas dolgokat eredményez!

Olvasmányok: Sir 2, 7-13; (Zsolt 111, 1-9; Mt 5, 3); Lk 12, 32-34 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B86; C484; III164; M1101; Z1632